„Már mindenki tudta, hogy megcsalt, csak én nem” – a srácnak csak arra kellett a csaj, hogy valakinek érezhesse magát mellette, majd olyan módon bánt el vele, ami nem úriemberre vall. Amikor a srác lebukik, elmondja, hogy mindkét lányt szeretné megtartani, de ettől elborzad az első számú versenyző. Levélírónk azon tanakodik, hogy a szakítással vajon helyesen döntött-e, esetleg időt kellett volna még adnia a szédelgőnek?
Az én történetem szépen indul, de csúnyán fejeződik be. A jóindulatomról és a vakságomról lesz szó, valamint arról, hogy mennyire megbíztam egy illetőben. Türelmem és odaadásom elvakított. Nem vettem észre sem a jeleket (igazából nem is voltak nagyon) sem a pasi változását. A történet sokrétű lesz, és többek között arra is rávilágít, hogy milyen fontos egy pasinál a humorérzék, és arról is szólni fog, hogy miért olyan vakok néha a lányok – amilyen például én is voltam - hogy nem veszik észre: csak arra használta őket egy kisfiú, hogy férfinak érezhesse (és nevezhesse) magát. Egyik barátom tavaly májusban - a hónap végén, amikor jó idő volt és a kertben sem fagytunk meg nyolc után - rendezett egy közös bográcsozást, amolyan kerti partit magyar módra. Tizenvalahányan voltunk, és a hangulat is szépen kialakult.
Itt tűnt fel egy viszonylag arányosan nagydarab srác, aki kicsit kapatosan, szenzációs poénokat nyomott, igazi nagydumás arc volt – de nem a menősködő, hanem a vidékiesen kövér fajtából. Igen, kicsit kövérkés volt és kopaszodott, valamint az arcához nem illő, aránytalan szemüveget hordott. Az a típus volt, aki ha nem hagyja el magát, és kicsit rágyúrt volna, gyönyörű felsőtestet tudott volna magának összehozni. Nem volt egy kiköpött jóképű gyerek. Nálam nagyon sokat számít, ha egy pasinak van egy nem túl izzadságszagú, egyedi humora. Szerintem sok lány van így ezzel. Odajött hozzám és bemutatkozott: Gyulának hívták, és 24 éves volt. Nem látszott annyinak, messziről 31-32-nek saccoltam. Tényleg meglepődtem. Elkezdtünk fröccsözni és belefolytunk a buliba. A kaja késett, mert hiába mondták a lányok, hogy jó lesz már az a gulyás, a házigazda (aki természetesen az a típusú férfi volt, aki saját bevallása szerint, mindenkinél jobban értett a főzéshez) kötötte az ebet a karóhoz és mindig az utolsó simításokról beszélt. Gyulával közben elsodródtunk egymástól és bevettük magunkat a többiek közé, elvegyültünk. Azon kaptam magam, hogy gyakran kalandozik Gyula felé a tekintetem, amit ő el is kapott és jelentőségteljesen viszonozta a pillantásomat. Amikor elkészült a kaja, mindenki nagy örömére, neki álltunk enni. Gyula legalább 3 tányért bevágott, rossz volt nézni – nem, hazudok: jó volt nézni, mert olyan jó ízűen evett, hogy akkor is megjött volna az étvágyam, ha éppen a jóllakottságtól szenvedek. Nem zabált, nem volt gusztustalan – csak nagyon elszántan kajált, az arcát alig láttam közben, nem nagyon jött fel levegőért, szépen lassan befalta az adagjait. A kaja után pezsgőt pukkantottunk és újra kettesbe merültünk. Hamar el is csattant egy csók és hát… mivel mindenki ott aludhatott, meg bennem is, és Gyulában is nem kevés alkohol dolgozott, hamar le is feküdtünk. Az egyik szobát elfoglaltuk és szexeltünk egy jót. Nagyon jó volt vele, de viszonylag rövidre fogtuk, mert fáradtak voltunk mindketten. Reggel leírtuk egymásnak minden elérhetőségünket és este már MSN-en beszélgettünk.
Találkozgattunk, járni kezdtünk. Mindenkinek elújságoltam, hogy milyen boldog vagyok vele, és mennyire jó fej Gyula. Kezdetben a kapcsolatunk harmonikusnak volt mondható: Gyula nagyon jó volt a konyhában (a Tiramisuhoz nagyon értett) az ágyban pedig… hogy is mondjam: „fejlett nyelvérzékről tett tanúbizonyságot”, ami egy nőnél igenis számít. Megdöbbentett az őszintesége is, mert elmondta, hogy nem nagyon futnak utána a lányok, sőt, egy időben még bottal sem lehetett volna neki nőt fogni. Ezt egy férfi nem szívesen vallja be. Ezért is bíztam meg benne.
Telnek-múlnak a hetek, amikor egyik barátnőm felhív és kérdezi, hogy mit tudok Erikáról? Kérdem, ki az az Erika? Elmondja, hogy Gyula másik barátnője, akivel napok óta fut. Azonnal felhívom Gyulát, aki eleinte tagad, majd habogva beismeri, hogy igen, van egy másik nője is. Elmondja, hogy annyira örül, hogy a nyakába szakadt egyszerre 2 nő is, hogy nem tud dönteni. Mert ugye ő nem a nők álma. Elmondta, hogy mindkettőnket szeretne megtartani. Mondom neki, hogy az úgy nem megy. Ez az éretlen mohóság annyira felbosszantott, hogy sírógörcsöt kaptam és lecsaptam a telefont. Kisfiús gondolkodása bosszantott – hogy majd milyen jó lesz hármasban?! – gondolta. Azt mondta: értsem meg, hogy ő minden lehetőséget ki szeretne használni, mert még egyszer ilyen alkalma nem nagyon lehet. Korábban írtam a humorérzékéről, és magamban keserűen azon nevettem, hogy „hát, ez elég rossz vicc volt!” A legszörnyűbb az volt, hogy nem csak a barátnőm tudta ezt a dolgot, hanem mindenki más is, legalábbis abból a csapatból, akikkel gyakran összejártunk. Már mindenki tudta, hogy megcsalt, csak én nem. Szakítottam Gyulával, hiába próbált kardoskodni az igaza mellett. Szerintetek jól döntöttem? Vagy időt kellett volna adnom neki? Még az is megfordult a fejemben, hogy megbocsátok neki, ha azonnal szakít a lánnyal, de ezzel már saját magamat aláztam volna meg…
