Többen vannak, mint gondolnád, azon férfitársaim, akik válnának, de valami oknál fogva nem teszik meg. Miért is nem? Inkább "vállalják" a házasság szürke hétköznapjainak monoton (meg)szokás rendszerével és/vagy rendszertelenségével együtt járó civakodásokat Ahogyan egy ember személyisége igencsak összetett és bonyolult, legalább annyira hasonlatos egy házasság akár az elején, akár a vége felé közeledve. Miért is? Nehéz lenne azokat a bizonyos prioritásokat felállítani, hiszen eltérő fontossággal bírhatnak olyan dolgok, amik egyeseknél nem annyira jellemzőek, mint másoknál. Nevezetesen: sok hasonlóság a férj illetve feleség érdeklődési köre, céljai, viselkedés kultúrája, értelmi-, érzelmi intelligencia szintje között. De az is általánosan elfogadott, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ami az én felfogásomban teljesen másként kapott értelmezést, ti. az ellentétek - főleg ha azonos erősségűek - inkább kioltják egymást, következésképpen már nem nyer értelmet az, hogy a másikat rendre győzködjük a magunk vélt vagy valós igazságáról...

Amikor már eljutottunk erre a "szintre" MÁS KIUTAT KERES(S)ÜNK!? Ez a lehetőség a válás, amellyel elsősorban magunkat akarjuk kedvezőbb helyzetbe hozni, a másikra is ugyan kiterjeszthetjük eme "nemes" döntésünk kedvező tudatosítását, de ez rendre nem így alakul.... A közös megegyezés sem azonnali döntés következménye, hiszen addig pontosan az ellenkezőjét folytattuk éveken át hites feleségünkkel. Mielőtt az olvasó megvádolna, hogy kezdenek zavarossá válni a gondolataim, s a mondandóm nem előre mutató; kijelentem, hogy ezt az írásomat kizárólag a finomra hangolt jobbító szándéktól vezérelten igyekszem "papírra vetni" alias bepötyizni a szövegszerkesztőbe. Tehát: a fenti bevezetőmben taglaltakat azzal indokolnám, hogy manapság igen könnyen elválunk attól, akivel állítólagosan egy egész életre elköteleztük magunkat, másfelől sokan vannak hasonló korú férfitársaim, akik nem merik ezt a komoly és nehéz döntést életük derekán felvállalni. Azért nem, mert sokkal erősebb bennük a megszokás, mint a másik iránti ellenszenvük, tehát inkább napi szinten nyüstölik a nejüket, mintsem meg kelljen válniuk azoktól a viszonylagos kedvezményektől, amiket mégiscsak kedves feleségük biztosít rendre, nap mint nap: tiszta ruha, takarítás, főzés, mosogatás és egyéb asszonyi házi-munkálatok garmada. Gondoljunk csak bele egyszer legalább a másik helyébe, hogy mit is várhatunk el tőle? Legyen tiszta, csinos, munka után otthon is dolgozzon/végezzen házimunkát, sőt egyszerre legyen jó, szófogadó, lehetőleg csendes feleség, kívánatos nő - időnként akár dögös kurva - barát és szerető? A gyermek nevelés viszontagságairól már nem is szólva... hát, ki is menjen például az iskolai fogadóórákra ill. szülő értekezletekre?

Mi ezt bevállalnánk valaha is? Ugye nem?!