„Amíg tereptárgynak nézed a pasikat, addig ne várd el, hogy elnézzék a szemétségeidet. Nem kell sportot csinálni az alvó oroszlánok bökdöséséből” – szól mai szlogenünk. Képzeljetek el egy nagyszájú csajt, aki rendszerint abban leli örömét, ha a pasikkal kötözködhet. A sűrűn kalapált lány helyett annak barátnője teríti elénk eme pszichológiai zavart és jogosan kérdezi tőlünk: hogyan viselkedjen egy mai, modern nő?
Hülyeség lenne elhinni, hogy az agressziós felfogás egyetlen perc alatt hirtelen megváltozik. Különösen, ami a bosszantó nők és reakciós fiúk helyzetét illeti. Egy lányt a saját sorsa feszít keresztre (utóbbi mondat egy mozi előzetes coming soon-os szövege is lehetne). Van egy barátnőm, 26 éves és valahogy mindig bekap egy-egy fülest a pasijaitól. Az egyik rátolta az asztalt egy kocsmában, májusban pedig egy szórakozóhelyen, a szemem előtt akkora sallert kevert le neki a párja, akivel aznap szakított, hogy a puszta látványa még nekem is fájt. Ami a legmegdöbbentőbb, az a dolog váratlan hirtelensége volt: olyan hirtelen történt, hogy először fel sem fogtam. Csendben beszélgetnek, majd puff, repül neki a füles. Pedig nem egy hülye csaj, aki hagyja magát, de szereti cukkolni a férfiakat… csak rendszerint olyanokat fog ki, akik ezt nem tolerálják.
Nem kell sportot csinálni az alvó oroszlánok bökdöséséből. A szóban forgó barátnőm szeret rövid, velős beszólásokat pattintani a fiúknak, amiket – saját bevallása szerint is – rendkívül élvez. Mármint hogy megbotránkoztatni a férfiakat. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért tartja ezt szórakoztatónak, mire csak megrántotta a vállát. Végül azt mondta, hogy a mai nőknek az a feladatuk, hogy a férfiak fölé kerüljenek és átvegyék a szerepet. Ő a nőiséget egy pimasz díva szerepében képzeli el. DE ilyen nincs! Ez tévhit. Öncélú, szubjektív hülyeség, a nő szerintem legyen nő, se több, se kevesebb. Ezzel a filozófiájával csak megalázza és veszélyes helyzetekbe sodorja magát. Egyszer elmesélte, hogy gimis korában, amikor még nem ismertem, egyik alkalommal még a rendőrséget is ki kellet hívni, mert a pasija a házig kergette és a kapuban üvöltözött… Tudom, hogy ez nála csak amolyan védekezés, egyszerre megveti és kívánja a férfiakat (szerintem) ugyanis többször hívott fel sírva, hogy megint megkergették, megpofozták, kiabáltak vele. Többször tanúja voltam már, hogyan piszkálja a pasikat: nem kiabál velük, csak halkan beszúrja a kis fullánkját. Ez egyszer-kétszer elmegy, de sorozatban kicsit már durva. A dolog szépsége, hogy ő abban a hitben van, hogy ez teljesen normális, aranyos kis fricska, és fel van háborodva, amikor megpofozzák, hogy egy nővel nem lehet így bánni. Egyszer szemtanúja voltam, amikor egy kedves fiúval – akivel két hétig járt – pörlekedett:
SRÁC: Mit csináljak ma este nélküled?
Ő: Ott a kezed…
Mindig panaszkodik, hogy X + Y mennyire jól megvan, mint pár, olyan boldogok és látszik, hogy tényleg együtt vannak és szeretik egymást, mire én kíméletlenül megmondtam neki, hogy ez azért van, mert az a csaj nem egy olyan szarkavaró botrányhős, mint te. Amíg tereptárgynak nézed a pasikat, addig ne várd el, hogy elnézzék a szemétségeidet. Tudom, hogy lenne igénye a meghitt kapcsolatra, csak nem tudja zabolázni a nyelvét, se saját magát. Szerintetek ez egyedi eset, vagy mások is járnak hasonló cipőben? És a másik kardinális kérdés: hogyan viselkedjen egy mai, modern nő? Van erre recept? Sziasztok: Zs.
