„Szerinte ez a kapcsolat nem fog működni, ennek nincs jövője, és különben sem látja bennem azt a "szikrát" , ami neki egy kapcsolathoz kell” – mit lehet tenni, ha egy kapcsolat ideálisnak látszik, ám egy váratlan fordulat pont az ellenkezőjét hozza? A pasi beleszeret egy lányba és úgy véli, nyeregben van - még akkor is, amikor a kanca hirtelen leveti őt a hátáról. Most megtudhatod milyen érzés az, amikor a forró csokiból hidegzuhany lesz. Az ex-pasiján rágódó, saját magát büntető pszichogirl esete következik.
Sziasztok, szeretnék egy aktuális sztorit megosztani veletek és persze a véleményetekre is kíváncsi lennék, hogy vajon ti mit tennétek a helyemben most. Az egész pár hete kezdődött. 24 éves fiú vagyok és megismertem egy nagyon szimpatikus, 25 éves lányt. Fontos, hogy az ismerkedést ő maga kezdeményezte, nem én. Beszélgettünk mindenféléről, amiről ilyenkor ugye szokás. Úgy tűnt, teljesen egy hullámhosszon vagyunk és megbeszéltünk egy randit is pár nappal későbbre. A randi nagyon jól sikerült, órákig beszélgettünk, csak éjfél körül vittem haza. A következő randin is minden biztatóan alakult, moziban voltunk, utána egy kávézóban - ugyancsak órákig beszélgettünk és csak késő este búcsúztunk el.
Gondoltam, értelmetlen húzni az időt, mindketten szinglik vagyunk, rengeteg közös témánk és tulajdonságunk van, szinte mindenben megegyezik a véleményünk és érezhetően vibrál a levegő közöttünk mikor együtt vagyunk. Fel is hívtam egy vasárnap estére magamhoz: csoki, gyümölcs, film, ahogy kell. Eldurrant az első csók, aztán még rengeteg, beszélgettünk, immár egymás karjaiban, mint 2 ember, aki még jobban meg akarja ismerni a másikat, aki jövőt lát ebben, aki tervez, akik örülnek egymásnak. Éjjel 3-kor vittem haza, másnap mindketten dolgoztunk.
2 nap múlva újra találkoztunk, ajándékot vásárolni mentünk a húga szülinapjára. Minden teljesen rendben volt, nagyon örültem, hogy annyi rossz, semmitmondó, üres kapcsolat után végre találtam valakit, akivel igazán jól érzem magam. Megjegyezném, hogy ő is ugyanígy volt ezzel, legalábbis ezt mondta, és úgy is viselkedett. Nem találtunk semmi megfelelő ajándékot és abban maradtunk, hogy még körülnézünk máshol, de előtte leülünk egy forró csokira.
Itt ért a hidegzuhany: a semmiből azzal kezdte, hogy be szeretne vallani valamit...ezután elkezdte magyarázni, hogy szerinte ez a kapcsolat nem fog működni, ennek nincs jövője, nem vezet sehova és különben sem látja bennem azt a "szikrát" , ami neki egy kapcsolathoz elengedhetetlen. Mondanom sem kell, hogy ledöbbentem, nem is jutottam szóhoz pár másodpercig. Aztán próbáltam körüljárni a dolgot, hogy mégis konkrétan mi a baja. Nem lehet, hogy egy olyan szöveggel próbál lerázni, amit a levakarhatatlan, nyomulós srácoknak szoktak beadni. De csak ezt hajtogatta folyamatosan. Aztán megelégeltem ezt a szánalmas beszélgetést s inkább hazavittem, aludtam rá egyet.Másnap írtam neki, hogy mégis jó lenne, ha annyira ember számba venne, hogy megmondaná mi baja ezzel az egésszel, vagy ha valóban így érzi akkor miért mondta, tette és hitette el velem az ellenkezőjét? Végül nagy nehezen elmondta, hogy hosszú ideig volt 1 kapcsolata, 15 és 22 éves kora között tartott. Aztán ő szakított a sráccal (a konkrét okokat, körülményeket nem firtattam) és ez nagyon megviselte. Azóta csak "töltelékkapcsolatai" voltak és valójában mindenkinél ugyanezt érezte, amit nálam, és 3 év alatt rájött, hogy nem is érdemes elkezdenie egy kapcsolatot ha már az elején ez az érzés fogja el.
Így már azt hiszem megértem őt. Fél egy új kapcsolattól, fél magához közel engedni valakit, és még mindig nem tudja elfogadni, hogy újra kell kezdenie, és hogy valószínűleg másképp lesz sok minden, mint ahogy megszokta. Szóval kell neki valaki, aki segít, aki mindezt feledteti vele s megmutatja, hogyan lehet újrakezdeni...szerintem. Tehát felajánlottam, hogy találkozzunk újra, és beszéljük meg ezt a dolgot, mert most már megértem s talán segíthetek. De elég zárkózottan viselkedik és (bár konkrétan nem utasította vissza) de nem tartja jó ötletnek, hogy találkozzunk, ugyanakkor örül neki, hogy próbálom megérteni s beszélni róla, nem mint mások, akik ezek után hátat fordítottak neki s hülyének nézték... Kb. itt tartunk most, azóta még beszéltünk egyszer-kétszer online az ő kezdeményezésére, de csak semleges, hétköznapi dolgokról. Szóval nem tudom, mit tegyek, kicsit félek, mert az az igazság, hogy nagyon beleéltem magam a vele való kapcsolatba és ha újra visszautasít, csak magamnak okoznék fájdalmat azzal, hogy erőltetem a találkozást. Ugyanakkor lehet, rá tudnám beszélni, hogy próbáljuk meg együtt, akkor viszont azután folyton arra gondolnék, hogy mikor bizonytalanodik el újra… és kezdődik az egész elölről. Tanácstalan vagyok: hagyjam annyiban, vagy találkozzak vele?
