Sziasztok! Hol is kezdjem? Körülbelül 2 éve vagyok együtt a párommal, de az előzetes jelek szerint, lehet, hogy már nem sokáig. Sosem voltak nagyobb problémáink, nem érzelmi okok miatt fog megbukni a kapcsolatunk, hanem egyéb miatt. A párom barátja már 4 éve kint van Angliában, egy szállodában dolgozik, de évente kb. 3x jön haza, háromszor látja a szeretteit. Mindig arról sztorizik, hogy szinte nem is csinál semmit és dől hozzá a lóvé. Sajnos az én pasim bukik erre. Hogy odakint van-e valakije, nem tudom, de ahogy ismerem, nem remete típus. Szerintem a szabadság, és a gyökerek hiánya (távolléte) is izgatja kicsit. Addig beszélte tele a párom fejét, míg ő is eltökélte, hogy ki fog menni. És akkor vele is így lesz? Évente háromszor láthatom?? Sajnos ez részemről nem fog menni.

Ezt megmondtam neki is, mire lazán azt felelte, hogy a terveiben szerepel, hogy engem is kivisz majd. Vagyis úgy tervezi, hogy kimegy, előkészíti a terepet, én pedig 3-4 hónap múlva követem. Annyira lázba hozta az a lehetőség, hogy Londonban még egy kukás is annyit keres, mint nálunk egy egyetemi docens, hogy elkezdett intézkedni. A véleményem nem érdekelte. „Megyek és kész, jó lesz” Hát, nem, nekem itt vannak a barátaim, a családom, az angolt különben sem nyomom perfekten. Sajnos ő egy önfejű pasi, nem viseli el ha nélkülöznie vagy szűkölködnie kell valamiben. És neki legyen mondva, ugyanilyen gondos a családjára, a partnerére nézve is. Ezért IS szerettem bele. Mondanom sem kell, hogy Kos : ) Szóval, szeretem őt, ezt mondtam is neki, de külföldre nem akarok menni, csak úgy, a bizonytalanba. Miből gondolja, hogy neki is akkora szerencséje lesz, mint a barátjának? Hány magyar kullogott már haza onnan lógó orral?? Úgyhogy két opciót tudok elképzelni: 1. elengedem egyedül és elfogadom, hogy ezentúl majd ritkábban látom. 2. Szakítunk. Ha szerintetek van harmadik lehetőség is, várom…