Ezért a történetért dupla vascső jár nekem. Én férfi (37), Ő nő (38), mindkettőnket rendesen odaverte a sors a padlóhoz, ami a kapcsolatokat illeti. A neten ismerkedtünk meg, mert pillanatnyilag nem volt más lehetőségem a munkám miatt. A melón szerencsére most tudok változtatni, 7 év után, és időmilliomos leszek hamarosan. Én már 5 éve csak a lányomért élek, amin ideje változtatni, mert ez így nem mehet tovább. Ő meg az utóbbi években, csak a fiával foglalkozik, és nincs még túl az előző kapcsolatán teljesen, aminek 1 éve lett vége. A társkeresőre is csak a kolléganői unszolására lépett fel. Az biztos, hogy emberileg nem találkoztam még hozzá foghatóval, elképesztően kedves, őszinte, vannak elvei, bizonytalan és bizalmatlan is. Már túl vagyok 2-3 határozatlan NEM-en meg egy randin, ami egész jól sikerült mindkét oldalról nézve.

De mindig csak újabb kifogások jöttek, nincs ideje a gyerek miatt, sokat gondolkozott, és még nincs felkészülve egy új kapcsolatra. És akkor jöjjön egy hihetetlen rész: A randi után volt egy látnoknál, aki teletömte a fejét mindenfélével, hagyja a netes társkeresést stb. (másnap törölte is magát). Aminek a végeredménye az lett, hogy megerősítette benne, hogy most egyedül jó neki. Azon a héten pont összefutottam egy régi haverommal, és kiderült, ő is volt ennél a látnoknál már 3x az utóbbi 10 évben és idáig 90%-ban bejött, amit mondott. Hát egy kicsit ledöbbentem tőle. Azt még elhiszem, hogy valaki lát egy valószínű életutat, de az ember a sorsát saját maga alakítja. Pillanatnyilag fél éve már a széllel szemben haladok a problémáim megoldása érdekében, és egész jól működik, csak akarni és tenni kell érte. "Egyetlen bizonyosság van az életünkben, az pedig a karma törvénye. Minden más, a sors, a véletlenek, az eleve elrendelések, az istenségek - csak bizonytalan hitelvek, amelyek nem adhatnak szilárd támpontot az életünkben." Nem szívesen engedném útjára, mert ritkán találkozik az ember olyannal, aki az első perctől teljesen megfogja, látatlanul is. Nekem meg vissza kell most fognom magam takarékra, mert időre van szüksége az észheztéréshez. A telefont még felveszi, és egész jókat lehet vele beszélgetni. Eléggé érződik a hangján, hogy nagy "tehertől” szabadult meg mostanában. Nem tudom érdemes-e, de még egy kicsit biztos próbálkozok nála, pedig a józan ész mást diktál. Várom az építő kritikát, és véleményeket. Köszönöm: Attila