Leírnám egy bizarr második randi élményét nektek. 27 éves vagyok, nem vagyok egy szépség, de igyekszem mindig a legjobb oldalamat mutatni – inkább átlagosnak mondanám magam, kis fölösleggel, de nem vagyok zabagép. Még az év elején az egyik barátom bemutatott nekem egy 33 éves férfit, hogy majd biztos jól kijövünk, azonos az érdeklődésünk, minden. Az első találkozás már megvolt, hiszen a közös barátunk egy kávézóba mutatott be minket, láthattuk egymást, váltottunk is pár szót, így már csak rajtunk múlt a dolog. Vajon lesz-e második randi? Sokat leveleztünk, jeleztem, hogy miért ne, bár ő egy kicsit gyorsabb tempóra váltott, mert egyre többet kérdezett intim, sőt, kifejezetten merész dolgokat.

Egyszer felvetette, hogy a második randi alkalmából meghívna vacsorázni. Kinézett egy közepesen drága étteremet a városban. Na, én a meghívást úgy értettem mindig is, hogy aki meghív, az fizet, vagy valami. Nem vagyok cicalány, fizetem én a magamét ha arról van szó - ha egyszerűen azt mondja, menjünk-étterembe-együtt, akkor ez nekem azt jelentette volna, hogy mindenki fizeti a magáét, hacsak nem lesz valaki a gyorsabb, amikor a pincér hozza a számlát, és nem kapja ki a másik kezéből. De nem ezt mondta. Szóval, beültünk. Én nem akartam visszaélni a meghívással, így csak valami levest meg tésztát rendeltem magamnak. A bort ő rendelte, sőt még az előételt is magának (én nem kértem) és a desszertet is, hogy „nahát, ezt aztán muszáj megkóstolnom”. Amikor a végén jött a számla (nem volt nagy összeg 8-9 ezer ft) egyszer csak azt mondja, hogy akkor fizessünk, majd nézem, hogy az összeg felét némi borravalóval kirakja. Előveszem a pénzem és odarakom. Nem zavarja. Lehet, hogy sok férfi úgy gondolja, majd akkor ruház be, ha már van miért? Amikor távoztunk még be akart ülni valahova, de azt mondtam, ne haragudjon, fáradt vagyok. Reggel ülepedett le bennem ez az egész történet, és az csukta be a kiskaput, amikor délben azt írta, hogy mikor találkozunk legközelebb. Én csak ennyit írtam vissza: „Kösz, majd gyűjtök rá”. Ezzel nem bántani akartam, tényleg a tényállást vázoltam. Leeshetett neki, mert azóta nem írt.