Nem tudom, hogyan írjam meg úgy, hogy ne tűnjön férfinyafogásnak... Pár hónappal ezelőtt egy lánnyal próbálkoztunk egymással. Azért használom ezt a szót, mert arra, amit csináltunk, nincs ésszerűbb kifejezés. Ugyanis minden jel arra mutatott, hogy most aztán gőzerővel járni fogunk. Ezt a lányt egy volt kollégám mutatta be egy bulin és azóta leveleztünk, mióta ő szakított a pasijával. Nagyon szomorú volt. Írta, hogy egyedül van, én pedig gálánsan felhívtam magamhoz beszélgetni.

A találkozásokból rendszer lett: egyre sűrűbben jött fel, mígnem már minden második nap. Egyszer átöleltem, viszonozta. Csókolóztunk. Azt mondta, szeret és nagyon sokat jelentek neki, mert senki másnak nem tudná elmondani ezeket a dolgokat. Az hittem, betöltöm azt az űrt, amit az expasija hagyott benne. A lány elmondta, hogy milyen jó nélküle, az expasija mekkora egy szemét volt stb. Ettől még több bátorítást reméltem. Egyre hevesebben csókolóztunk és egyszer már majdnem tovább is mentünk… talán kétszer is… de nem hagyta magát. Kibontakozott és … hát, témát váltottunk. Nem értettem. Nem kettő barátnőm volt már eddig, de ilyen jelenséggel még nem találkoztam. Egyik nap, amikor vártam, hogy feljöjjön hozzám a szokásos randira, felhív, hogy bocs, kibékült az exével és vissza fog menni hozzá - nem így, elég hosszan fejtette ki, de ez a rövid lényege. Felhúzott a csaj: levelek, szép ígéretek, csókok, bújások, aztán lecsapta az egészet a francba. Az ilyen játékokat büntetni kellene. Írtam neki egy szép e-mailt – hát, csak nem fogom hagyni magam - de nem idézhetek most belőle, mert a bloggazda csak a kötőszavakat hagyná benne : D Sose ütöttem meg nőt, de akkor éreztem, hogy jön fel bennem valami.