Sziasztok! Én az a fajta vagyok, aki olvasni jobban szeret, mint írni. Ha kicsit zavaros és csapongó leszek, nézzétek el nekem. Szóval, 3 éve együtt vagyok egy lánnyal. Én 29 éves vagyok, ő 27. Munkahelyi kapcsolat: egy cukrászdában dolgoztunk. Miért ne jönnénk össze? Hamar ment. Aztán amikor bezárt a hely, együtt kerestünk másik lehetőséget. Összeköltöztünk. Mindketten találtunk másik munkát, de sajnos nem a szakmánkban. Mindketten utáljuk, amit most csinálunk, de ez van, a pénz kell, a csekkek jönni fognak.

Ez a lány mindig is szélsőséges volt: az egyik pillanatban bulizna, 5 perc múlva inkább már otthon maradna. Ennek ellenére jó volt vele, vidám természetű, házias és gondoskodó. DE a szélsőségeiből minden napra jut valamennyi, Pl. : néha veszek lottót, 1 mezőt töltök ki, erre ő mondja, hogy minek szórom a pénzt, úgysem lehet ezzel nyerni, a lottó hülyéknek való. Úgy beszélt, mint egy őskomcsi, DE erre a vitára rá egy héttel találok a konyhatévé előtt egy csokor ötös lottót, kb. 3 ezer forint értékben, amivel ő játszott. Nők… A lényeg: kb másfél hónapja észrevettem, hogy minden péntek és szombat este elmegy. Nem is kérdeztem rá, magától mondta, hogy a munkahelyén (szálloda recepció) egy VIP pultba kell állnia ekkor. Pár napig nem is agyaltam ezen, aztán bekúsztak a baljós gondolatok: ugye, igazából ez egy olyan mese volt, amit simán be kellett volna nyelnem. A csinos eljárkálásai után éreztem, hogy itt van valami. Hajnalban jött haza, reggel pedig láttam rajta a bűntudatot – vagy látni véltem. A tekintetemet fürkészte. Amikor elment, a tévé előtt ültem és próbáltam figyelni az adásra, de mindig elkalandoztam. Ha most véget ér az, ami köztünk volt, akkor nem tudok ellene mit tenni. Mi az, ami zavar? Mászkáljak utána? Az ezotéria szavaival élve, vettem az igazi jeleket, mialatt ő próbálta leplezni a hazugságot. Tényleg éreztem, hogy hazudik. Belegondoltam, hogy most mit kéne csinálnom? Bizonyítékok nélkül gyanúsítsam meg? És ha tévedek? Nehéz helyzetbe kerültem. Aztán a dolgok megoldódtak: egyik este leült velem és elmondta, hogy hazudott, egy pasihoz járt fel, de nem feküdtek le, de őszintén bevallja, hogy tervezték. Erre most mit mondjak? Talán még el is hiszem, hogy nem feküdtek le, mert ismerem, nem olyan típus – de azért ott van bennem, hogy talán mégis volt valami. Mert akkor miért lett rendszer belőle? Azt megértem, hogy egy bulin valakik annyit isznak, hogy nem bírnak uralkodni és rövid úton egymáséi lesznek, aztán reggel meg szégyenkeznek. De ezt… Ez tervezettnek és végiggondoltnak tűnt, olyan végiggondolt dolognak, ami előre megfontoltságot követelt. Hiszen többször ment fel hozzá, rendszeresen. Ez nem baleset volt. Zavarban volt. Zavarban voltam. Zavarban voltunk. Tényleg bánta. Azért nem költöztem el és végeztem vele azonnal, mert láttam rajta, hogy engem szeret és megbánta (ezt szavakkal is alátámasztotta), ilyen előfordul, sose teszi többet. Nem tudta, miért tette. Minden kapcsolatban vannak buktatók. A kérdés az, ha én esnék hasonló szituba, akkor ő is ilyen lojális lenne? Kipróbáljuk? :D Mindenesetre azt, hogy mindezt elmondta, mindenképpen méltányolom. Szóval megbeszéltük, megbocsátottam és valamilyen szinten újrakezdtük. Jobb, mintha útközben derül ki - mert ilyenben is volt részem még régebben, hogy az akkori csajom szeretője bejelentkezett e-mailben, hogy miért van még fent a közös képünk egy közösségi portálon, amikor tudomása szerint két hete szétmentünk. Noha nem. Az az ügy szíven ütött. Szerintem egy kis kilengésért nem kell mindjárt leharapni a másik fejét, mert mi azért szép időket töltöttünk együtt, mindezt pedig felrúgni, kitörölni és fújni a másikra… hát, nem tudom okos dolog-e.