„Amikor beszélgettünk és úgy nézett ki, hogy összejövünk, azt mondta, hogy ő nem hűséges típus, és nem szereti a turbékolást sem” – Lotyó vagy Apáca: a két örök szélsőség. Az egyik túlságosan nagyszájú és szeret rugdosódni, a másik pedig prédikál, majd félrekúr. A kellemes csalódást mindig azok a nők tartogatják, akiktől a legkevésbé várnád. Levélírónk mindkét típust kipróbálta.
Sziasztok! Szeretnék igazolni egy legendát, miszerint az erkölcsösködő, szenteskedő lányok a legnagyobb lotyók, és a k*rvásan viselkedő, látszólag nagymenő lányok a legjobb partik. Régebben mindkét típushoz volt szerencsém. Kezdjük Apácával: egy koncerten ismertem meg, fekete feszülős nadrágot viselt népművészeti magyaros blúzzal. Úgy alakult, hogy az én társaságom meg az ő 4 főből álló kísérete összeverődött és beültünk valahova. Jól elbeszélgettem vele és hipp-hopp teloszámcsere stb. hamarosan felhívtam és 2 randi után összejöttünk.
Én átlagosnak tartom magam, és józan gondolkodásúnak: nem vetítek rá egy helyzetre olyat, ami nincs ott. De amikor ott van előttem a tény, azt kőkeményen tudomásul veszem. Apáca állandóan a tökéletes férjről és a szentségben történő házasságról magyarázott, még a csengőhangja is valami gregoriánus rémület volt. Állandóan azt kérdezte, hogy szeretem-e, majd a választ meg sem várva rávágta, hogy tuti nem szeretem. Ilyen szavakat használt nyafogva, hogy „beledepressziósodtam” (mármint ebbe a kapcsolatba) meg „őszintétlen” vagyok vele. Ha a konyhában talált valami kis vizet a padlón, akkor rám szólt, hogy: „már megint mit öntöttél ki?” Miért én öntök ki mindent? Egyébként a hűtőből folyt ki. Arról beszélt, hogy nem érti, miért fut mindenki a szex után, az ember gyarló, és ez lesz a veszte stb. - ha csörgött a telefonom, utána ugrott rám, hogy ki volt az? Ki volt az? Valami nő, mi?? 3 és fél hónapig jártunk. Igazából nem én szakítottam vele, hanem ő, miután megtudtam róla, hogy 2 pasival is csalt egyszerre. Az egyik mérgében felkeresett engem, mert egy szex után kukázta őt. Amikor Apáca is megtudta, hogy én megtudtam, már nem volt arca elém állni többé. Nem kerestem, ő sem engem.
A másik lány neve ne Lotyó legyen, mert végül is az a csattanó, hogy nem volt az, legyen csak Csaj 2: szintén szórakozóhely, de őt már ismertem régebbről, beszélgettünk párszor. Egyszer az egyik srác viccesen megcsapta a fenekét. A lány nem mozdult. Amikor a pasi már elfelejtette az incidenst és éppen háttal állt neki, a lány irgalmatlanul fenékbe rúgta őt, a pasi kis híján ráhasalt az asztalra.
Amikor beszélgettünk és úgy nézett ki, hogy összejövünk, mondta, hogy ő nem hűséges típus, és nem szereti a turbékolást sem (dehogynem!) ilyesmit ne várjak. Csaj 2 igazi nagyvilági jégcsap, nagyszájú, megmondós nőnek tűnt, de ha nálam volt, lehiggadt, és levette a jelmezét – turbékoltunk, bizony. Kérés nélkül kitakarított, mosott-főzött rám és a felvett póz gyökeresen felülíródott nála. Csaj 2 egyetlen hibája az volt, hogy minden randiról félórákat késett, de ennyit elnéztem, a pozitív tények tükrében. Szóval a magukat lotyónak képzelő csajok néha bejönnek, de az apácák húzósak. Vele kb. 2 évig jártunk, ami elég szép, majd ő gyereket akart, de én nem – és hát szétváltunk. Szóval ennyi, lehet mérlegelni.
