„A napokban megismertem egy másik lányt, és kicsit kijózanodtam. Úgy éreztem, ez a 10 hónap egyfajta vakságban telt” – igaz, hogy a celebek világát éljük, de ha a csajod is annak képzeli magát, akkor ideje kilépned a Villából. A srác megismer egy magát sztárnak képzelő csajt (azt hitte, ha hazaviszi a zsiráfot, otthon majd páva lesz) és most dobni akarja egy másik kedvéért.
Sziasztok! 27 éves vagyok és egy 22 éves lánnyal járok – mondhatni jártam – 10 hónapja. A megismerkedésünk, és aközött, amikor összejöttünk, jó kis idő eltelt, mert elsőre csak átnéztünk egymáson, elég nagy társaság volt. A második alkalommal észrevettük egymást és én léptem felé. Én voltam a hülye, mert abba a tulajdonságába szerettem bele, amiről azt hittem, csak egy felvett szerep… de nem. Nagyvilági dámaként viselkedett, és ha megjátszotta volna, átalakítva egy társadalmi réteg szatírájává, akkor tök vicces lett volna.
10 hónapig teljesen elhittem – feltehetitek a kérdést, hogy: és 10 hónapig nem vettem észre? De, csak azt nem, hogy alapjáraton ilyen. Hogy ez, ami fakad belőle, ez nem játék, hanem ő maga. Vak voltam, kimondom. Túl komolyan veszi magát, önző és… hát, sokba kerül. Igaz, nem nekem, hanem magának, mert irdatlan összegeket herdál drága parfümökre meg göncökre. Aztán ehhez jön az orrfelhúzós stílus, magas lóról beszél mindenkivel (velem nem, de látnom is rossz, hogyan beszél pl. az apjával.) Ha a viszonylag tehetős szülei nem állnának mögötte, nem lenne ekkora az arca. Egyszer megmondtam neki, hogy: úgy viselkedsz, mint egy sztár, pedig nem vagy az! – erre kioktatott, hogy ha nem viselem el, akkor miért vagyok vele. Na, most erre mit feleljek, még magamnak sem tiszta – és ez olyan egyszerű és szemét kérdés, amire egy szóban nem lehet válaszolni. Ő eddig arra használt, hogy kocsival furikázzam és megjavítsak ezt-azt a szülei lakásában (akik egyébként rendes emberek). Nem fogta fel, hogy nem arról van szó, hogy elviselem, vagy sem, hanem arról, hogy bohócot csinál magából. Úgy érzem, felelős vagyok érte, mert még fiatal és egyszer valakitől koppanni fog és összedől a mesevára, amit maga köré épített. Mert egyszer össze fog. A másik dolog: a napokban megismertem egy másik lányt, és kicsit kijózanodtam. Úgy éreztem, ez a 10 hónap egyfajta vakságban telt. Még semmi nem volt köztünk, a kezét sem fogtam meg – addig nem lépek, amíg le nem zártam az előző lányt. Ez így tisztességes. Ha megmenteni nem tudom. Leginkább saját magától kéne megmenteni. De a felelősségvállalásnak, az együttérzésnek és a türelemnek is vannak határai. Ez a nyár vele ment el, és voltak szép pillanatok - de a következő nyarat nem szeretném vele tölteni.
