„Ő az a fajta, aki direkt rajtahagyja az árat az ajándékokon, hogy a csaja lássa csak, mennyit költöttek rá” – egy igen rövid ismerkedési időszak beszámolóját lőtte nekünk Gabi. Pincérnőként dolgozik, de mivel megtetszik neki egy pasas, lerakja a tálcát és találkozgat vele. Egészen addig minden oké, amíg az álompasi ki nem nyitja a száját. Szerencsére még 2 héten belül jelenti be, hogy ő tulajdonképpen nős.
Hello! Pincérnő vagyok, 29 éves. Nálam elv, hogy vendéggel nem kezdünk, de amikor megláttam ezt a férfit, (pont megfelelt a ritka ideálomnak) úgy döntöttem, megszegem ezt. Nem kellett volna, de ezt akkor még nem tudtam. Tehát, ment volna minden, csak ne szólalt volna meg. Ez az úriember nálam 7 évvel idősebb. Csak 2 hétig találkozgattam vele. Ennyi idő kellett, míg megismertem. Addig tele voltam reményekkel, de egyre több részlet került napvilágra a varázslatos személyiségéből ahhoz, hogy lemondjak róla.
Fura gondolatokat osztott meg velem, melyek egy része narcisztikus baromság, a másik része meg felháborító hímsoviniszta blabla volt. Példa: ülünk egy kávézóban, a meló után találkoztam vele. beszélgetünk, egyszer csak azt mondja nekem, (mintha rákérdeztem volna) hogy ő nem a szex megszállottja: ha van, akkor van, ha nincs, akkor pedig nincs – pedig régebben, amikor fiatalabb volt, egy lépést sem tett a nők felé, azok jöttek mindig hozzá. Sosem volt nő nélkül. - Ez még nem súlyos ügy, örülök neki… de aztán elkezdett filozofálni, és elég hülye irányba ment. Azt mondja: ő mindig az őszinteséget és a természetességet keresi egy nőben – az előző csaja például természetes módon volt ’egyszerű’: mert nem játszotta meg magát és ez tetszett neki, „ilyen és kész, ez a dolga, nem kell neki perfektnek lennie a trigonometriában. Arra használtam, amire kell” – szó szerint így mondta… bele az arcomba, mintha a haverja lennék, és túllennénk már a hatodik sörön a kőbányai Kisrókában. Még nem láttam az exre alkalmazott „hülye k*rva”-frázist ilyen szépen becsomagolva. Szóval, 2 hétig jön belőle a döbbenet-monológ. De a csattanót a legvégére hagyja: egyszer csak lazán elmondja, hogy ő igazából nős, de olyan magabiztossággal, mint aki biztos benne, hogy engem úgysem érdekel, már meg vagyok főzve, nyugodtan megteheti. Legfeljebb csak 1 kefe lesz belőle. Ez ébresztett fel. Addig elengedtem a szövegét a fülem mellett… de ahogy elmondta, hogy nős, mintha csak annyit mondana, „jé, 320 az euro!” Ilyen önző szemetet még nem láttam. Ő az a fajta, aki direkt rajtahagyja az árat az ajándékokon, hogy a csaja lássa csak, mennyit költöttek rá. Rájöttem, hogy ő amolyan érzelmi fogyatékos. Szegény feleség. Egyszer a következőt jelentette ki: szerinte két ember között a barátság erősebb kapocs a szerelemnél, mert a szerelem 80 % szaporodási ösztön és 20% isten tudja, mi. Ellenben barátságról akkor beszélünk, ha se pénz, se szex, se rokoni kapcsolat nincs a felek között, csak az embert szereted, a lényét, azt, hogy ott van melletted, semmi többet. Ez még igaz is, DE MÉRT NEKEM MONDJA?? Rákövetkező nap 5 perc néma csönd után a következő mondattal töri meg a csendet: „Nem szeretem az embereket, miért menjek közéjük?” majd: „szerintem egy nőnek is ugyanannyi joga van ahhoz, hogy udvaroljon, mint egy férfinak.” Időben csapongok, mert ez még a „Nős vagyok” - bejelentés előtt történt, utána már nem találkoztam vele. Amikor mélben elköszönök tőle, elkezd sms-ekkel és mélekkel bombázni. Nem válaszolok. A legutolsóban annyira felháborító dolgot állított, hogy arra már válaszoltam. Azt írja: „te is csak olyan nő vagy mint a többi” - az eseményeket végigpörgetve magamban erre csak 1 szót írtam neki vissza: „Remélem”. Üdv: Gabi
