„3 hónappal később egy karácsonyi céges bulin beleül az ölembe és finoman megharapja a fülem” – egy érdekes szexuálpszichológiai tanulmány következik, mely 3 ütős példán keresztül bizonyítja, miért rizikós bevállalni a magányos 30 és 40 közötti hölgyeket. Bemutatkozik az Idegbeteg, a Felbúgatott nőstény és A szende gyilkos.
Hello, CsP! Egy megfigyelésemet szeretném megosztani veletek, ami korán sem tekinthető reprezentatív felmérésnek, de mellette szól, hogy sok barátom is osztja ezt a véleményt. Megfigyelésem szerint a 30 és 40 év közötti, magányos nők a legvérmesebbek. Valami felborul náluk és irreális szituációk előidézésére készteti őket. Direkt nem használom a „szánalmas” kifejezést esetükben, hiszen az elég dehonesztáló lenne rájuk nézve, olyan, mintha nem csak egy pillanatnyi tünet lenne, hanem alapállapotuk. Most tisztázzuk, hogy ez nem egy állandó személyiségjegy, csak egy ideiglenes jelenség, egyfajta zavar, és talán kezelhető.
Most csak három példát említenék - de többet is tudnék - melyeket személyesen éltem át:
Az idegbeteg: amikor még egy sportüzletben dolgoztam, volt egy 36 éves kolléganőm, 2 éve senkije. Állandóan szekált másokat és engem is, de azért néha a nap végén elnézést kért (nem mindenért és nem mindig). Apróságokon idegesítette fel magát és szintén apró dolgokon rugózott órákig, csakhogy jogában álljon végre idegesnek lenni. Egyszer elém toppan és lazán kihajtana kávéért. Legalábbis próbál - ekkor azt mondom neki, hogy nem vagyok pincér. Erre meghökken. Majd megismétli ugyanazt a mondatot, mintha nem hallotta volna, mit válaszoltam, és ő csak újabb esélyt kegyeskedik adni: hozzak kávét a földszintről. Cukor nélkül. Ekkor megfogom az egyik kezemmel finoman a vállát és belenézek a szemébe, hátha így megérti, majd halkan azt mondom neki: „értsd meg, rajtam keresztül egyszerűen nem juthatsz a kávédhoz” - nem értem a mondat végére, mert hirtelen ugrik egyet, lerázza a kezem. Kikerekedik a szeme, feltartja a kezét, mint a filmekben, amikor az FBI leszereli a drogbárót, és azt sipítja: „ne érj hozzám!, NE ÉRJ HOZZÁM!! Amikor 6 méterre távolodom tőle, ezt még 3x elismételi. A vevők nézik. Rohamszerű volt… Nem zavarja. Ez a bolond nő 3 hónappal később egy karácsonyi céges bulin beleül az ölembe és finoman megharapja a fülem. Smárolni is akart volna, de sürgősen vécére, majd haza kellett mennem. : )
A felbúgatott nőstény: ez a lány egy barátom exe, és kb. csak néhány alkalommal láttam őt. 32 éves. Kissé molett, de azért szép kis nő. Göndör, fekete haj, vidám arc. Egy szabadtéri szórakozóhelyen vagyunk, 2011 / nyár. Nem tudom, mit ivott, de fél óra múlva táncolva beletolatott az ágyékomba. Ittasan valahogy egy kiélt arcú Kleopátrává vedlett, de nem állt jól neki. Arrébb megyek. Jön utánam (tolatva) letapossa a lábam, közben énekel. Nem áll le. Hülyét csinál magából és ezzel inkább taszítóvá válik egy férfinak. Tehát ezzel a módszerrel maga ellen is dolgozik, nem?
A szende gyilkos: baráti társaságunk tagja, 38 éves, 1 éve senkije. Minden pasira mosolyog, kedves velük, flörtöl… majd a facebook-on olyan litániákat vág le, hogy én is elpirulok: hogy minden férfi szemét, és csak azt akarja, és le kéne vágni nekik… stb. De. Utána is állandóan mosolyog, flörtöl és bújik. Mintha egy másik énje lett volna, egy cyber-feminista, aki azokat az erősen támadó sorokat leírta…
Mi állhat a jelenség hátterében? A válasz egyszerű: 30 és 40 között nem akarnak magányosak lenni, még ha ezt nem is vallják be maguknak. A többségének gyerektervei is lennének, és ez egy újabb ok a kapkodásra. Nem tudom, szerintem rizikós bevállalni őket, mert nem biztos, hogy egy kapcsolat megoldja a problémájukat – hiszen ha ezt a mentalitást egy kapcsolatba beviszik, annak megint vége lesz, és jön a két szék közé esés… Tanácsolni talán annyit tudok, hogy előbb önmagukban teremtsenek harmóniát, szeressék magukat, találják meg magukat - mert ha egy zavaros dolgot visznek egy másik embernek ajándékba, abból csak kudarc fog kisülni. Kapcsolat nem lehet.
