45 felett már nem jó nőnek lenni?

2012. szeptember 27. 07:31 - csajokespasik

„Mit csinálhat szegény férj? Csak arra tud gondolni, hogy 45 felett amúgy sem jó nőnek lenni” – nem derül ki, hogy posztolónk milyen szerepet játszik a történetben, mindenesetre a kicsapongó asszonykáról nem fest túl hízelgő képet. Mesélőnk a klimaxban és egy új fogsorban keresi az asszony fehérmájúságának okát. Az ügy kellemetlenebb része, hogy a nej főleg szakadt alakokkal lóg.

 

Mit gondoltok arról a nőről, aki 45 éves, van férje, rendezett családi körülményei, gyerekei, mégis szakadt alakokkal lóg, ha teheti? Az anyjára nem hallgat, a férjére se, titkot sem csinál belőle. Valamikor a családi ebéd alatt intézi a telefonjait, kicsit se titok, hadd hallják a gyerekek is, anya mekkora cafat. Az önbecsülése talán elveszett, ezért megy el ocsmány férfiakkal, akiket ki tudja, honnan szalasztottak. Egyik-másik egyenesen csövesre hasonlít. Gyakran a ház előtt várják, kocsival, vagy gyalog. Az egyik egyszer még be is csöngetett.

Mint a régi szép időkben, mi? „Csókolom, Ági van?” - amikor a férj kérdőre vonja az asszonykát, hogy mégis mi ez, mit csinál, és mit képzel, nem kupleráj a ház, azt mondja, csak barátok (minden héten más barát, miért ne?) és csak csavarognak egyet a városban. Persze ő is tudja, hogy ez nem igaz, ott csillog a szemében, sőt, mintha büszke is lenne rá… Mert ő még kell valakinek, - mit valakinek: MINDENKINEK. Ha pénzt kérne a numerákért, már ásathatnánk a nagymedencénket a kertben. Mit csinálhat szegény férj? Csak arra tud gondolni, hogy 45 felett amúgy sem jó nőnek lenni, pláne feleségnek, akit éppen a klimax környékez és kezd eluralkodni rajta a kapuzárási pánik. Vigye el terápiára? Minek? a fehérmájúság nem betegség. Legalább ha titokban művelné a nő, mit tudom én, a neten pl. megbeszél egy randit, elmegy, azt mondja a családnak, hogy valami tanfolyamra megy, találkoznak, dugnak, vagy amit szeretnének és már kevésbé közönséges az ügy. De miért pont ennek a szegény férjnek az asszonya hülyült meg? Mert ilyen sztorit nem hallottam mástól még. Szegény férj most már bánja, hogy közel fél milláért hozatta rendbe az asszony fogait, új ruhákat vett neki, mire az asszony drasztikusan fogyni kezdett, futni valami után, valamit bepótolni gyorsan, ami amúgy sosem hiányzott neki, hiszen fénykorában rendesen kiélte magát… de úgy látszik mégsem. Hol lehet ennek az ámokfutásnak a vége? De legalább ne gyökerekkel lógna… ne lenne ennyire igénytelen.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr44805568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása