Az új lány az extrémsportok és az éjszakázás szerelmese, a legvadabb partikra járt, a pasi pedig ennek az ellentéte. Kicsit aggódik, hogy esetleg képtelen lesz felvenni majd ezt a ritmust. A lány ijesztően vezeti a kölcsön kocsit, szeret extrém helyeken szexelni …és a pörgés nem áll le. Posztolónk egy korábbi abortuszban sejti a nyughatatlanság okát.
Sziasztok! 26 éves vagyok, férfi. Körülbelül fél éve megismertem egy lányt, aki 24, de még így is többet élt, mint én és ezért kicsit tartok tőle, hogy a későbbiekben nem leszek majd elég neki. Bejárta a fél világot, extrémsportol, és folyton olyan sztorikat mesél, hogy milyen vad bulikban járt már. Azt is elmesélte, milyen extrém helyeken szeretkezett már. Hát ez lelombozott kissé, mert én nem ilyen vagyok. A szex szerintem a négy fal közé való, kövezzetek meg : ) annyit tudok még róla mondani, hogy sok pasija volt eddig.
Talán azért ilyen, mert korábban volt egy abortusza, és most mindent meg akar tapasztalni, mert talán bűntudata van és felejteni akar. Elmesélte a sztorit, elég drámai, de ezt most nem írnám le. A lényege, hogy nem úgy tervezték és a pasija átverte. Nem mondom azt, hogy a csaj bipoláris, lelkibeteg vagy ilyesmi, mert nem lenne igaz. Látom rajta, hogy szeret. Az ágyban is rendben mennek a dolgok, együtt vagyunk, 1 hete költözött hozzám és életem egyik legboldogabb szakaszában érzem magam. De csak nem hagy nyugton a gondolat, hogy ő 24 évesen többet élt, mint én. Akkor a jövőben nekem fel kéne vennem a ritmusát, ha meg szeretném őt tartani? Amióta velem van, megértő: ő szeret hajnalig fennmaradni, én nem – megérti. Ő rendszeresen jár úszni meg szaunázni – én nem. Semmi baj. Egyedül elengedtem egy meredek koncertre, mert én nem szeretem őket, pláne azt a helyet. Ilyesmik. Ezekből egyelőre még nem volt gond. Ami a stílusát illeti, feketére festett haj, piercing, farmer, bőrkabát, messziről is feltűnő jelenség. De amíg nem akarom én megváltoztatni őt, addig remélem, neki se jut eszébe ez, fordítva. Van jogsija, de kölcsön kocsikkal mászkál, amiket viszont nálam tárol. Aggódom érte, láttam már vezetni, életveszélyes – mi lesz, ha összetöri egyszer az egyiket, vagy az én lakásom elől lopják el? Milyen mértékben tartsam érte a hátam, a kis féktelen miatt? Engem is terhel akkor a felelősség. De még nem akartam zabolázni őt, mert talán azzal veszíteném el. De valahogy én is azt érzem, hogyha nem változik, akkor nem tudom, meddig bírom vele. Úgy érzem, föl kéne nőnie... vagy nekem le. Nem tudom, nem tudom, vagy csak agyalok és meg nem történt dolgokon rágódom... Üdv: K. D.
