„Felajánlom, hogy takarítanék, azt mondja, á nem kell, (gondolom, arra ott van a gyerek)” – a kapuzárási pánikban vergődő, elvált ex-szomszéd discopatkányokkal haverkodik, megbízhatatlan és elfelejti, hogy van egy gyereke is, akivel törődni kéne. Levélírónk szívesen átvenné a gondoskodó asszony szerepét, ha a férfi hagyná.
Az illető úrral hét éven át szomszédok voltunk, majd elköltözött. Neki van egy gyereke, amúgy elvált. Nekem nincs gyerekem, házas sem voltam még, ellenben van egy szép kis házam. Mit tesz Isten, tavaly felhívott, hogy találkozzunk. Annyi még hozzá tartozik a történethez, hogy míg mellettünk lakott, sokat vigyáztam a gyerekére, és amikor átjött, flörtölt velem, de mivel akkor éppen volt valakim, nem viszonoztam.
A lényeg annyi, hogy találkoztunk. Meghívtam magamhoz. Megnézhette, mennyit változtatott a házán az új tulaj. A bókok folytatódtak. A harmadik randi már nála zajlott és elég gyorsan ágyba kerültünk. A férfi és köztem 10 év korkülönbség van. A válása óta kicsit rástartolt az életre, folyton arról beszél, hol szórakozott és miket csinált. A gyerekéről nem sokat beszélt, én meg nem adhattam neki nevelési tanácsokat, hogy „Figyelj, van egy gyereked, azzal is foglalkozni kéne, nem pedig a válásodon keseregni meg kapuzárási pánikban vergődni”. Nagyon sajnálom a gyerekét. És ha elkomolyodik köztünk a dolog, én mindenben segítenék neki, de nem érzem, mennyire szólhatok bele mások életébe.
Egyszer bemutatott a barátainak, amikor elvitt a kedvenc helyére, de nem jöttek be nagyon. Csak fiatalokkal barátkozik huszonévesekkel, ráadásul nem túl színvonalas kapcsolatok ezek, elég ostoba alakok - valószínű, hogy nem a könyvtárban ismerte meg őket, hanem valami éjszakai szórakozóhelyen.
Néha feszegeti a határokat, ha bejelentkezik hozzám, hogy átjönne, abból gyakran vagy nem lesz semmi, vagy két órát késik, az nem érdekli, hogy éppen dolgom lett volna. „Úgyis mindig otthon vagy” – mondja ő, pedig egyáltalán nincs így, heti háromszor, nem fix napokra behívnak, és akkor megyek. Amikor én megyek hozzá, felajánlom, hogy takarítanék, azt mondja, á nem kell, (gondolom, arra ott van a gyerek). Legutóbb meglepő dolgot mondott: megkérdezte, mit akarok tőle? Mintha én akaszkodtam volna rá….Az eszem megáll… Nem tudtam mit mondani, de sejtettem, hogy számára csak időtöltés vagyok. Azt mondja, reméli, nem gondolkodom tartós kapcsolatban vele. Mondom: jó, nem fogok. Másnap felhív: azt mondja, „hogy ha nem gondolkodom tartós kapcsolatban vele, akkor miért keresem a társaságát, ha nem akarok tőle többet? Értitek ezt?? Ellentmondásba keveredett saját magával. Ő sem tudja, mit akar. Ha hagyná, menne minden a saját útján. Tudnék segíteni, de nem könnyíti meg a helyzetem.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
