Posztolónk megismer egy férfit, aki hamarosan bejelenti, hogy lenne egy másik nő, és ő most átszállna egy másik csónakba. Levélírónkat érzékenyen érinti, hogy kiütötték a nyeregből, talán azért, mert az élettársa is képes volt otthagyni őt a szülés után. Mennyit visel el egy nő?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
34 éves nő vagyok. Tavaly megismertem egy férfit, akivel sokáig találkozgattam. Aztán ő egyszer csak, mielőtt bármi történhetett volna köztünk, azt mondta, egy másik nő is van a képben és nem akar hazudni nekem… és ne találkozzunk többet. Én addigra kicsit már megszerettem, megszoktam őt, így megviselt. Ennek fél éve. És most újra hírt adott magáról. Hogy a másik nőt otthagyta és találkozzunk. Az azóta eltelt időben, úgy ahogy, sikerült felszámolnom magamban az érzelmeket és felejtenem.
Próbáltam nevetni a dolgon, mert képtelenség lenne újra. Találkozni? Akkor féltem, hogy egyedül maradok, nem is volt azóta senkim. Azért is érintett rosszul, mert van egy gyerekem, és a szülés után az élettársam nem kívánt már annyira, bár próbált kedves lenni, a kitartás látszatát fenntartani, de valami megváltozott. Aztán nem sokra rá, el is hagyott. Néha meglátogat, hogy eljátssza az apát, de ennyi. Talán ezért viselem rosszul, ha egy férfi nem korrekt és azt hiszi, lépcsőház egy kapcsolat. Az önbizalmamat is leépítette a dolog. Most levelezünk. Azt mondja, a nő teljesen kicsinálta, hogy mindent elkövetett, hogy maga alá gyűrje, semminek nevezte, lenézte, kihasználta. Szerencsétlennek érezte magát, nyafogott neki és ő úgy gondolja, azért tette mindezt, hogy ne neki kelljen szakítani, hanem a férfi ejtse.
Sajnáltatta magát előttem, de nem tudtam sajnálni, kicsit úgy gondoltam, megérdemelte. Nem tudom, miért kanyarodott vissza hozzám, és mit akar ezek után? Miért gondolja, hogy kíváncsi vagyok erre és a sajnálás kiváltására én vagyok a legmegfelelőbb személy? Engem, mint nőt, semmibe vett, leértékelt, mégis lenne arca ott folytatni, ahol abbahagytuk. Tudom, büszkeségi kérdést csináltam belőle, de szeretnék már valakit magam mellé.
