„Ha biztos vagyok benne, hogy nem őt választanám a sírig, akkor kézenfekvő és logikus döntés a mihamarabbi szakítás” – amikor a nő előáll azzal, hogy pasija ne törje magát, úgyse lesz belőle semmi, majd a szülei elintéznek mindent, Levélírónk átértékeli magában a dolgokat.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello Mindenki! Tudom, hogy nem szerencsés dolog pénzről beszélni, és anyagi alapúvá tenni egy kapcsolatot, de amikor elkerülhetetlen, és azt látod, hogy nincs más lehetőség, akkor szembe kell nézni ezzel is. Rólunk (árnyaltan): Több mint 1 éve vagyunk együtt, de kevesebb, mint 5 éve. Ő 28 éves (ragaszkodó, kitartó, könyvelő típus), én 27 (szórakozott, feledékeny, de racionális típus) - ennyi legyen elég. Én sosem voltam anyagias, a kapcsolataimban soha nem azt néztem, nem turkáltam a másik zsebébe, még érdeklődés szinten sem.
Néhány héttel ezelőtt ez a párbeszéd zajlott le köztünk:
- Ha arra vársz, hogy jobb pozícióba kerülj, annak semmi értelme: nyugodtan támaszkodhatunk a szüleimre, tudod, hogy mindenben segítenének – mondta ő. Ez így is volt, lenne ház, autó, meg minden.
- És nekem egész pontosan milyen szerepet szánsz abban a felállásban? Abban, amikor le vagyok kötelezve neked és az egész családnak, úgymond tulajdon lettem, mint egy fotel – kérdeztem én. Erre azt mondja, ha így gondolom, hagyjuk az egészet. Az okvetetlenkedésemmel nem a szakítás volt célom, arról nem tehetek, ha addig fajul az egész. És ezzel mintegy azt is elmondta, hogy nem bízik bennem, neked mindegy, csak az álmod legyen valóra váltva (vagy az anyádék álma?). És az, hogy ez a lehetőség egyáltalán az eszébe jutott…. Anélkül, hogy ezelőtt egyszer is beszéltünk volna erről. Mert nem. De ő gondolkodott magában erről. Azt jelenti számomra, hogy nem bízik bennem. Meglepetés volt.
A másik dolog, hogy ezzel elvette a kedvemet és rádöbbentett valamire. Eddig nem gondoltam házasságra, de annyira nem is zavart volna, mint ezek tudatában…. most már nem vagyok benne biztos, hogy családot akarok alapítani vele. Ő ezek szerint már tervez velem, velem képzeli el az életét. Amikor ezt elmondom majd neki, pontosan tudom, hogy konfliktus lesz belőle.Változott a felállás.
Szerintetek: egy nyűgös, önző ember vagyok, aki rádöbbent a realitásokra és menekülni próbál? Vagy: valaki, aki vissza szállt a földre, abban a tekintetben, hogy kinyílt a szeme és nem akarja húzni szegény nő idejét, de függeni sem akar mástól, pláne olyantól, aki játéknak nézi. Mindezek ellenére, és eltekintve a kisebb hullámzásoktól, kiegyensúlyozottan éltünk, tehát nem biztos, hogy borzasztó lenne az együttélés. De nem tudom. Nincs jó előérzetem. Annyira nem nehéz a megoldás: Ha biztos vagyok benne, hogy nem őt választanám a sírig, akkor kézenfekvő és logikus döntés a mihamarabbi szakítás. Jól látom? Köszi a válaszokat.
