Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Szerintem a legtöbb blogolvasó attól fél, hogy egyszer csak saját történetét látja viszont itt, a párja tollából. Én ezt nem szeretném, úgyhogy sok dolgot, amiről magára ismerhetne, nem írok le. Nem az a célom, hogy kiteregessem a magánügyem, és élvezzem, ahogy mások cikizik őt, vagy engem, tényleg csak választ szeretnék, elsősorban magammal kapcsolatban, hogy miért nem tudok egyértelműen kilépni ebből. Miért vagyok valakivel, aki már egyértelmű, hogy nem szerelmes?

A barátom 32 éves, én 25, és 2 éve vagyunk együtt. Az egész kapcsolatunkat a punnyadás jellemzi egy ideje. Én élek nála és már annyira megszoktuk, hogy együtt vagyunk, semmi újdonság vagy szenvedély. Valami kihalt köztünk. Hiszek abban, hogy a szerelemnek – vagy amit annak nevezünk – 2 év után sem szabadna elmúlnia. Én mégis azt érzem, hogy ő egyre idegenebb. Sokat segítene, ha érzékenyebb lenne és néha azt mondaná, hogy szeret. De ezt még soha nem hallottam tőle. Igaz, mutatta, és korábban éreztem is. Meg egy férfi nem olyan könnyen mondja ki ezt a szót. Én szeretem még mindig, ha nem is úgy, mint az elején… és mondtam is neki korábban, de ő akkor is passzív volt. Én magam sem hiszem, hogy ez sokáig így működhet. Mert ez a kapcsolat jelenleg se nem jó, se nem rossz: langyos víz. Amit most érzek iránta, talán nem is szerelem, inkább egy megszokás, mintha a férjem lenne 20 év házasság után. Nem szeretném elhagyni, ő sem szeretné, de muszáj lesz. Nem tudom, mi ez az érzés, és mi van most velünk… Ha nem szerelmes már, akkor miért van velem? Fel lehetne még éleszteni ezt a kapcsolatot?