„A lényeg: vissza akart jönni. Na! Hát tanultál valamit? Volt közben egy Áááálompasi, akiből szintén kiábrándultál? És akkor már jobb vagyok én?” - a pasi visszaül a libikókára, amikor ellágyul a volt barátnő karácsonyi bociszemeitől. Talán csalódott a csaj az új lovagban, és meglátta, ki képviseli itt a valódi értékeket. Ajándékozásra nem került sor, talán ez az oka, hogy a nő 3 hét múlva ismét szakított.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello!
Valamelyik rádióban hallottam a héten, hogy két család ment tönkre, mert az egyiknél az anya lépett ki, a másikban az apa, azért mert egymásba szerettek. És hogy őket is váratlanul érte a szerelem, nem tudtak ellene mit tenni... És ez bosszantott fel, mert nézetem szerint egy felnőtt ember, egy valóban felnőtt, már nem szerelmes. Képes irányítani az érzelmeit. És tudja, hogy mi forog kockán a Szerelemnek nevezett melaszos izé miatt. Nem érdemes felrúgni miatta a családi békét, mert a szerelem egy illúzió. Ugyanúgy elmúlik, mint az igény a krémesre, ha minden délben azt kell enni. Az elején édes, és jó, de utána már megszokod.
Semmi baj, így van ez rendjén. És egy felnőtt ember tudja ezt. Nem csinál felelőtlen idiótaságokat, erre ott a 18-25 év közti életszakasz. A szerelem valójában csak egy kivetítés, saját vágyaid projekciója, lényegében magadat szereted benne, a másik csak kiváltja belőled az érzést – de tárgyilagosan nem ad semmit. Minden érzelmet, vagy ellenérzést te generálsz. És igen, lehet irányítani, már ha akarja valaki. Erre a szerelem-dologra annyi minden hülyeséget rá lehet kenni. Az amerikai jogrendszerben a mai napig büntetés csökkentő tényező a szerelemféltésből elkövetett gyilkosság.
A szerelem és a szeretet közt tegyünk már különbséget.
A legutóbbi kapcsolatomban voltak olyan pontok, amikor többször éreztem, hogy szeret, és én is őt, de már nem úgy. Mert mi tűnt el? Az újdonság varázsa. A rózsaszín köd. És az el fog mindig, mindenkinél. Azt hajszolni nem érdemes. Én ezt tudtam, ő nem. Elfogadtam, ő nem. Amikor azt mondta, hogy nem érzi már azt a bizsergést, mint az elején, szívesen belementem volna egy kiábrándító magyarázatba a szerelem valós természetéről, de láttam, hogy nincs esélye. Nem fogja már fel. Mert már lezárta az ügyet. Ígérgetett, hogy helyrehozzuk majd, de tudtam, hogy hazudik. Ez is egy női dolog, amikor hazugsággal akarnak valakit megnyugtatni, abban bízva, hogy a másik elég naiv és derűlátó. És kényelmesen kislisszolhat.
Jó, szétmentünk. Aztán Karácsony előtt 5 nappal írta, hogy találkozzunk, mert „biztos magányos vagyok”. - Nem túl körmönfont indok, de neki megfelelt. Találkoztunk. A lényeg: vissza akart jönni. Na! Hát tanultál valamit? Volt közben egy Áááálompasi, akiből szintén kiábrándultál? És akkor már jobb vagyok én? Visszaengedtem. Aztán 3 hét múlva azzal állt elő, hogy ismét eltávozik az életemből... DE ekkor már neki is kínos lett volna ugyanazt a szöveget lenyomni, mint mikor először hagyott el. Ebben benne lehetett, hogy semmit nem kapott tőlem karácsonyra. Egyetlen pillanatig gondoltam rá, hogy veszek valami apróságot, valami jelzésértékűt, de beláttam, hogy itt most nem nekem kéne pedálozni. Ő sem vett nekem semmit. Talán ugyanezt gondolta, csak irányomban : ) Kvittek voltunk. Aztán próbált kicsit érzelmileg zsarolni, eddig is voltak ilyesfajta próbálkozásai, tudtam kezelni.
Ennyire nyugodt lelkiismerettel még nem zártam le kapcsolatot. Nem dobtam ki, nem szokásom kidobni senkit, adtam neki esélyt. 2-3 esélynek még van értelme, de 47-nek már nincs. Valakinek gondolkodnia is kell és kirakni a pontot. Én persze Szerelmes próbáltam lenni. De még mindig jobban esett ésszel gondolkodni. Ami a szívemen, az a számon - típusú ember vagyok, lehet, ez sem előny manapság.
Van 3 biztonsági szabályom:
#001 : átlátni a rózsaszín ködön, kijönni az önhipnózisból
#002 : észrevenni a pincsisedést, (nem a közepén, hanem már az elején)
#003 : méltósággal lépni ki a kapcsolatból / engedni a másikat elmenni, ha akar
