Ha egy 30-as nőnek van saját lakása, kocsija, fizetése, pár férfi rögtön azt látja benne, hogy biztos csak gyerekcsinálónak kellenének neki, hiszen ketyeg a biológiai órája. Levélírónk nem tagadja, hogy valóban szeretne már gyereket, de amikor ilyen nyersen szembesítik ezzel, minden kedve elszáll. Nem akar domináns lenni egy kapcsolatban és még egy kis borostát is elnéz, ha lenne valaki, akit végre komolyan vehet.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
a múlt héten megjelent levél késztetett írásra. Igaz lehet, hogy sok 30-as nő van egyedül, de a magam példáját hozva, közel sem karrierépítés, szinglizés, válogatás, nagyŐ-várás, vagy egyéb miatt, hanem mert nem találnak olyat, aki megfelelne - a nem túl nagy - elvárásaiknak. (Olyan kiváló fogásról, mint a Poszter : D nem is álmodhatok, nem felelnék meg neki, pedig nagyon érdekes gondolatai vannak). Szóval, itt volnék én, 33 évesen, túl vagyok pár szép és kevésbé szép kapcsolaton, mint bárki más. De olyan férfit nem találok mostanában, akivel el tudnám képzelni hosszútávon az életem.
Hogy a családalapítási terveimről már ne is beszéljek. Az igényekről: ragaszkodom hozzá, hogy korombeli legyen. Se idősebb, se fiatalabb. Elnézem az enyhe sörhasat, meg a borostát, ha jól áll, de ha inkább az ápolatlanságról szól, az kevésbé vágykeltő. Biztos van olyan kiéhezett nő, akit ez nem zavar. Ha százszor nehezebb, mint én, vagy már az első találkozón flegma velem, azzal sem tudok mihez kezdeni.
Van saját lakásom, kocsim, fizetésem. Eddig a férfiak, akikkel interneten ismerkedtem, naponta írtak, de mindig türelmesen kivárták, amikor bedobhatják, hogy igazából van párjuk, feleségük, de ettől függetlenül mi lenne, ha CSAK találkoznánk, nem lenne semmi, csak dumálnánk... Ezt ugye ők sem gondolják komolyan? Majd személyesen megdumálnak, és akkor már nem tudok ellenállni nekik, vagy miben reménykednek? Mivel én tudom, hogy mit akarok, és hogy kb. kitől, nem lesz ezekből találkozó.
Leveleztem egy olyan papuccsal, aki csak velem mert gorombán beszélni (írásban), ezzel segíthettem neki, mert otthon nem lehet hangot emelni. Levezette valahol indulatait, és nem kell kilépni egy kényelmes, de egyenlőtlen hatalmi elosztású kapcsolatból, ahol ő csak anyu lábtörlője. Nagyon tanulságos levelezés volt. Csak értelme nem volt. Én nem akarok domináns lenni egy kapcsolatban, bár tudom, hogy sok férfinak igénye lenne erre.
*Volt egy hapsi, akivel nagyon jól éreztem magam, még második randira is sor került. Utána 1 hónapig semmi. Én nem tudom elképzelni, hogy ha valaki valakinek tetszik, akkor kibírja ennyi ideig nélküle, vagy anélkül, hogy bármit tudna róla. Nem írtam rá, nem kerestem, gondoltam, ez az ő dolga lenne. Pedig már tisztáztuk, hogy kedveljük egymást. Biztos tudott volna egy kis időt rám szánni, ha akar.
Volt, hogy egy másik esetben én mondtam le a találkozót, mert tényleg közbejött valami, és a másik rosszul fogadta, mert annyira készült rá, hogy inkább nem fogadta el az indokom, és azzal jött, biztos találtam jobbat... Hiába mondtam, hogy nem, erről nincs szó, ezt már nem hallják meg a férfiak, a nő bűne és kész, mert mindig csak a helyes pasikkal végrehajtott szex mozgatja őket.
Aztán pár nappal később rákérdezett, hogy akkor mikor tudnánk leghamarabb találkozni? És mondtam, hogy nem tudom. Azt mondtam, amit tudtam: kérek egy hetet. Mert tényleg nem tudtam, mikor érek rá. És nem egy órát szántam volna neki, hanem több időt és az már részemről szervezés -volt: abban az időben). És itt volt vége. Mert – szerinte - most már biztos, hogy másokkal is találkozom és az egy hét valójában arra kell nekem, hogy leteszteljem a másikat, őt meg talonban tartsam... Édes Istenem. Sok pasinak női agya van, már ami a konspirációkat illeti.
Egy férfitől kíméletlen kritikát is kaptam: „neked csak az kell, hogy gyorsan felcsináljanak, mert ketyeg a biológiai órád”.
