Nem biztos, hogy az állandóan gyanakvó barátnődet pont egy megcsalásos poénnal érdemes telefonban lerázni. A csaj sem vette viccnek, inkább kiborult. Mire a pasi hazaért, a nője már tombolva szétszedte a lakást. Posztolónk két szóval vetett véget a kapcsolatának, de nem keseredett el, van már új jelölt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Levelemet, az érthetőség kedvéért, két részre osztom, közelmúltra és jelenre.
A közelmúlt: Ha korábban a Bombanő néha idegbeteg címet kapta egy cikk, akkor ez lehetne a Bombanőnek nincsen humorérzéke sem. 31 éves vagyok, motorozom, szeretek csavarogni, de ha párom van, akkor maximális figyelem az övé. Volt akkor egy nálam fiatalabb barátnőm. Felhívott aznap már háromszor, lényegtelen dolgokkal, és már ideges voltam, a negyedik hívásnál kérdezte, kivel vagyok, én meg hirtelen felindulásból rávágtam, hogy „éppen megcsallak”, azzal letettem. Tudta, hova megyek (melóból rokonhoz) és mikor jövök, nem volt semmi sunyiság, reggel csókkal váltunk el. Amikor hazamegyek, otthon bőgve vár, tombol, nekem esik, a cuccaimat kivágta az erkélyre.
Szabályosan tombolt, mondtam neki, hogy gondolkodjon már, nyilván vicceltem, ha valóban éppen megcsalom, akkor nyilván nem ezt mondom és nem ilyen hangsúllyal.
Nagyon kevés nőnek van valódi humorérzéke, többnyire ezért szeretik, ha egy férfinak van helyettük is (ugye, a jól ismert hirdetési szöveg: „meg tudjon nevettetni, szórakoztasson, legyen humora”). Addig csak ködös fogalmaim voltak a sikítófrászról, meg az idegrohamról, amíg nem láttam élőben, milyen is testközelből, hát most megtudtam. Megnyilvánulása alapján már nem nőt láttam benne, hanem egy gyereket. Aznap este elment, az apucit küldte a cuccaiért és vége is volt. Nos, ő valóban nagyon jól nézett ki, tökéletesen szabályos fogsor, test, és mindene a helyén, ruha, haj, csak egyéb nem. Később rájöttem, hogy vannak nők, akik ha könnyen – vagy irracionálisan - dühbe jönnek, valahol magukkal nincsenek kibékülve.
A JELEN: Van egy 36 éves nő, akivel rég ismerjük egymást, de eddig vonakodtam összejönni vele. Ő nem annyira tökéletes, igaz, de abszolút szerethető, a maga kategóriájában. Néha nem annyira nőies, hogy így mondjam. A szexuális részével is kibékülnék. Viszont nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában, de ő néha állandóan hasonlítgatja magát valakikhez. Előnye, hogy nem tipikus nő, aki 10 percenként ellenőrzi a telójában a frizurát, nehogy elmozduljon a beállított haj. A külseje nem tökéletes ugyan annyira, de ki tudnék békülni vele. A belső viszont szinte a legjobb. Eltekintve 1-2 apróságtól, pl. hogy túlságosan sokat foglalkozik olyanokkal, gyakran nulla emberekkel, tévés szereplőkkel, akiket nem is ismer, és ő komolyan foglalkozik velük, de engem meg ez a része nem érdekel. Nem tudom, hogy irigykedik rájuk vagy megveti őket, és minek gyűri magát rajtuk. És azon gondolkodom, hogy mellettem megváltozna-e, és csak azért ilyen, mert mióta ismerem, nem volt rendes, tartós kapcsolata. Megér egy próbát? Csak az a rizikó, hogy utána nincs vissza. Még egy fontos momentum: míg bombanő elfelejtette a szülinapom, ő nem
