Levélírónk igazán nem az a kényes fajta, mégis elvárja az alap ápoltságot, és azt sem tudja elnézni, ha a pasija egy szórakozóhelyen a ruhatáros lánnyal is leáll flörtölni, miközben ő ott van mellette. Igaz a mondás, miszerint: minél értékesebb emberileg valaki, annál nehezebben boldogul a másik nemmel?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
nem konkrét sztori lesz, leginkább csak abban a reményben írom le ezeket, hátha más is így vélekedik.
Sosem voltam az, aki feltétlenül kinézet-függő, és rögtön abból ítél, de ha már volt pár randid olyan emberrel, aki ittasan érkezett, vagy foltos mackóban, akkor tudod, miről beszélek. Kialakult bennem is pár dolog, amit nevezzünk előítéletnek. Nem kényességi kérdés az alaphigiénia, vagy az, ha valakinek a testszaga egy méterről is érezhető, és még zavaró is. Azt látom, hogy kapcsolatra méltatlan pasik lubickolnak a lehetőségekben és hölgykoszorú veszi körül őket, akiből meg tisztességes társ lehetne, az meg szenved és nem próbálkozik. Ezeknek a női változata is természetesen meg van, tehát nem haza beszélek.
Sokszor nem a pénz a probléma, vagy az összeköltözés, hanem egyszerűen az emberek félnek az újtól és a változástól. Ha kapcsolatban vannak, bezárkóznak, aztán lesz aggodalom is, hogy vajon minden ilyen szép és jó lesz, és mi lesz, ha egyszer majd nem?
Kifogás az mindig van, és ha éppen nincs, mindenki talál, ha keres. És emiatt inkább sokan maradnak egyedül, akár még egy kapcsolatban is: boldogtalanok, de eljátsszák a tökéletes feleséget, vagy férjet. Aztán néha becsúszhat egy-két szerető, mert szembejött valaki, akiben megfogta valami. Ez része a játéknak. Közben meg azt mondja magának, hogy csak egy kis izgalom hiányzott neki, és ennyi mindenkinek jár.
Sosem érdekelt, mennyi pénze van egy férfinak, ez nem szempont nálam, de az már annál inkább, amikor egy szórakozóhelyen a párom a ruhatáros lánnyal is leáll flörtölni, miközben ott vagyok mellette. Nekem is van egy határ, alsó is, fölső is, mint mindenkinek.
Az első találkozón a legzavaróbb, amikor konkrét kérdést követően sem tud valaki beszélni magáról. Mert ez engem is visszafog. Értékelem, ha valaki beszédes. A másik, amikor a kezében végig ott a telefon és látom rajta, alig várja a beállt csendet, hogy nyomogathasson rajta valamit valakinek.
„Minél értékesebb emberileg valaki, annál nehezebben boldogul a másik nemmel”. Ebben mennyi lehet az igazság ma már? Vagy az egész szélmalomharc, de legalább lefoglalja az embereket, akik még nem csömörlöttek meg.
Réka.
