Egy bizonyos kor fölött mindkét nemnek meg kell alkudnia az „ami jut” -réteggel. Az is törvényszerűen működik, hogy a férfiaknak mindig mutatni kell valamit, ha ki akarnak emelkedni a választékból, annál jobban, minél fiatalabb nőre hajtanak. De mi a helyzet Levélírónk esetében, akit egyszer már a negyvenes nő visszautasított, ám amikor sikeres férfi látszatát keltette, semlegességét forró érdeklődés váltotta fel.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jó reggelt,
Adott egy negyvenes, igen jól karbantartott nő, aki ha akarna, tíz évet is simán letagadhatna. Már öt éve ismerem, öt éve senkije, és eleinte, amikor először találkoztam vele, mindenem volt róla, csak jó véleményem nem. Hisztis, önimádó panaszládát láttam benne. Évek óta tervezi, hogy a házát eladva lakást vásárol, de nem lép előre, csak beszél róla, szerintem ragaszkodik hozzá, valójában nem is akarja eladni. Legutóbb is arról lamentált, hogy milyen jó lenne társasházban, mert ott többnyire mindent hamar megjavítanak, ha elromlik, hiszen több ember ágál egyszerre és gyorsabb az intézkedés. Meg biztonságosabb az élet. Ezt nem tudom, talán nem annyira lenne magányos, mint kertvárosban.
Aztán a rokonaira kezd panaszkodni, hogy miattuk van ez meg az. Az elején természetesen próbálkoztam - jól tartja magát ma is, semmi fölösleg, nagyon ízlésesen öltözködik még otthonra is - ő meg néha elég szókimondó, és megmondta, hogy nem tűnök a szemében túl képzettnek, de piásnak igen, ...ezt nem egészen így, finomabban fogalmazta meg (a piás részt abból vonta le, hogy akkor épp legurult 1 sör, és azt érezte rajtam, amikor először látott. Hát, elvégre szilveszterezni mentünk hozzá, bocsánat - amúgy alkalmi ivó vagyok, akkor is mértékkel) mindezt barátságosan, és végül is én csikartam ki belőle kicsivel később, hogy mi a véleménye rólam. Hát ez van. De azóta is ismerősök maradtunk. Tud ő nagyon kedves is lenni, csak a magány miatt növesztett tüskéket.
Idén elhatároztam, hogy közepes intenzitású - tehát nem mániákus - életmód-és stílusváltásba kezdek. Elkezdtem edzeni, odafigyelni arra, mi kerül a tányéromra, új frizura és beszédstílus, és amikor újra meghívott minket, csak a hecc kedvéért öltönyt-nyakkendőt vettem és elég drága parfümöt (ha rákérdezne, azt mondom, nem miatta, csak valami eseményen voltam épp, de nem jegyezte meg). Szóval pár napja elmentünk hozzá. És a nő már a kapuban felfal a szemével. Egész este kedves, előzékeny volt velem, határozottan érdeklődő és a szövegével sem fárasztott, pedig őt nem kell beszéltetni, ha ezért rászólnak, megsértődik. A díványon volt egy szív alakú párna, mondta, hogy olyasvalakitől kapta Valentin-napra, akit már többször visszautasított és reménytelenül szerelmes belé. Ilyeneket miért mondott nekem hirtelen? Korábban kerülte velem az ilyen témát.
Egyszer valaki visszautasított, később összejönne veled, mert megváltoztál, belemennél? De motoszkál bennem több dolog is: szerintem azok a nők, akiknek a külsőség (értsd: kocsi, presztízs, kiegészítők) döntő szempont, azok nagyon alacsony önértékeléssel rendelkeznek. Ő állandóan arra panaszkodik, hogy neki kell a ház körül férfias munkákat végeznie, és ez nem az ő dolga lenne. De, ki tudja miért, visszautasítja a jelentkezőket, akik örömmel nyírnák a füvét. Nekem ebből az a benyomásom, mint aki úgy akar hamburgert rendelni, hogy ne legyen benne hús, uborka, és ha lehet, zsömle sem...: D
Azt mondta, neki csak az az egy számít egy férfinál, hogy amikor a férfi megérinti, tehát fizikailag hozzáér, akkor nem borzad el, hanem a teste egy automatikus válaszreakciót ad. Gondolom, erre vár. És a múltkor azt mondta, hogy semleges felém e tekintetben. De az új énem viszont már megrezegtette a jelek szerint...Pár régebbi, rossznak mondott szokásaim megmaradtak, de már azok felett is átsiklott.
Talán a legtöbben egyetértenek abban, hogy egy bizonyos kor alatt természetes úton hatalmas mennyiségű férfi nyomul egy nőre. Ergo: ha fiatal nőt akar valaki, sok riválisa lesz. De mi a helyzet az én esetemben? Mert itt más a felállás. Egy bizonyos kor fölött viszont mindkét nemnek meg kell alkudnia az „ami jut” -réteggel. De még ebben is vannak lázadók (pl. ő) aki inkább marad egyedül, semmint elviseljen egy sörhasat vagy egy tohonya természetet, nagyobb alvásigényt, vagy bármi mást, ami a férfikorral adódik, esetlegesen együtt járhat. Az is lehetséges, hogy míg a nők megalkusznak, a férfiaknak a kor előrehaladtával is fiatalabb kell, mert az ízlésük nem öregszik velük. Az törvényszerűen működik, hogy a férfiaknak mindig mutatni kell valamit, ha ki akarnak emelkedni a választékból, annál jobban, minél fiatalabbra tartanak igényt.
