„Állítólag szuper HD pornók vannak már, és aloe verás kézkrémek, minek is neked nő?” - Levélírónk, többek közt, egy kellemetlen randiról is tudósít, amikor is a pasi nem vele szemben ült le, hanem egyből szorosan mellé. A jelölt főbb érdeklődési körei a motorok és a kocsmák, de mi van akkor, ha ezek a témák nem igazán búgatnak fel egy nőt?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Van pár dolog, amikkel elég sokszor találkozom mostanában, és ha ez így megy tovább, valamit változtatnom kell, magamba mélyedni, a világszemléletemet átértékelni, vagy egyszerűen hozzászoknom ezekhez:
„- Én még nem éltem ki magam.”
Mit jelent az, hogy valaki kiélte magát? Van ennek egy kvótája? Egy kiélési limit, ami már elég? Vagy a fajtája válogatja? És ha kiéli azt, amit ki kell, utána elmúlik az inger örökre, mehetünk az oltár elé...? Én nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne. Arról nem beszélve, hogy olyan közönségesen hangzik, még ma is, a kiélés szó... mintha mindenkinek az lenne a legfőbb dolga az életben, hogy tömegével felhalmozza a kapcsolatokat, hogy el tudja helyezni a Büszkeség-albumba.
Csak azért, hogy elfogadjanak, mert ma már a kapcsolatok is tömegfogyasztási cikkek lettek. 26 vagyok, életemben eddig három tartalmas kapcsolattal, s emiatt nem érzem magam hátrányos helyzetben, vagy hogy lemaradtam volna a tömegek elvárásaitól.
„- Nem vagyok ilyen, csak rossz passzban voltam.”
Nekem a bunkóságnál sosem volt mentség, hogy jaj, hát nehéz napja volt, biztos valami problémája támadt... - mi közöm hozzá, miért rajtam vezeti le? Ha valaki ital (vagy anélkül) hatására váratlanul kifordul önmagából és bunkóskodni kezd, arra nincs mentség. Se barátoknál, se egyéb szituációban. Volt egy kissé kellemetlen randevúm, a pasi nem velem szemben ült le, hanem egyből szorosan mellém, és úgy magyarázott, hogy belehajolt a fülembe. A beszélgetés 50%-ban arról szólt, mennyire szeret motorozni (ez egy olyan téma, ami engem 100%-ban hidegen hagy) merre kószált vele, de már sajnos nincs motorja, elmondta, milyet akar majd venni. Szóval, el-beszélgetett... Amikor megemlítettem, hogy egy bizonyos vidéki településről származom, felröhög, hogy „hu-húúú, az kemény... hány kocsmátok vaaaan?” (elegem van abból, hogy állandóan ebbe a sztereotípiába botlom, hogy vidéken mindenki tahó, ordítva beszél, gumicsizmában jár, és a piálás van a középpontban). Aztán azon sírt, hogy 1 éve senkije... el nem tudom képzelni, miért. Állítólag szuper HD pornók vannak már, és aloe verás kézkrémek, minek is neked nő? Azt írta utána: „Nem vagyok ilyen, csak rossz passzban voltam”. Hát, jó. Megírtam neki őszintén és tisztességgel, mit keresek és mit nem, no és akkor már előkerült belőle a bunkó.
„- Nem értem, mi bajod azzal, ha valaki 25 alatt köt házasságot?”
Minden. Fiatalon, fél év együttélés után, vagy akár hirtelen felindulásból elkövetett Nagy Szerelemből házasodni 24-25 évesen a legnagyobb felelőtlenség. Még akkor is, ha állítják, hogy minden csupa boldogság. Most igen. Aztán 3 év múlva, amikor már ölik egymást, meg a bíróságon a válóper alatt már egymásra se bírnak nézni, az a nagy boldogság már egy emlék sem. A végén mindig az derül ki, hogy hát azért mentek bele, nehogy elveszítsék a másikat... Miért gondolják emberek, hogy a házasság egy kapcsolatbebiztosító valami??
Meglepődve tapasztalom, hogy sokan mennyire letörtek, és mennyire el tudják ítélni a másik nemet a csalódásaik miatt. Elmesélik nekem, hogy egyes nők és férfiak mennyire gusztustalanok tudnak lenni... Nekem is voltak csalódásaim, mégsem vetítem ki mindenkire, a teljes férfi nemre. Kivételek mindig vannak, az, hogy valaki még nem találta meg a társát, nem egyenlő azzal, hogy nem is fogja.
