„Szeretnék kikerülni abból a spirálból, hogy a keresés nem áll másból számomra, mint az állandó félreértések korrigálásából” – a volt barátnő sokat iszik, a kiszemelt új pedig csak kerülgeti a pasit. Posztolónk szerint a legtöbb harmincas nőnek elég az a tudat, hogy van pár hódolója. Kifelé azt kommunikálják, hogy nekik nem kell senki, jól megvannak egyedül, aztán ennek az ellenkezőjét is előadják.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
42 éves férfi vagyok. Egy kihűlt kapcsolatból szeretnék kilépni végleg. Ő tavaly kezdte meg az ötvenes éveit, de minden ismerősünk csodálja, merthogy tíz évet simán letagadhatna, vékony, formás, jól karban van tartva, még a fiatalok is megnézik néha az utcán, viszont ezt inkább a genetikának köszönheti, semmint aktív mozgásnak. Mondjuk keveset eszik, ez tény. De elkezdett egyre többet alkoholizálni, ami egy nőnél nem olyan szép. Felvett új szokásokat is, amik engem bosszantanak és ezzel tisztában is van. De mi lesz vele, ha szétmegyünk?
Semmi. Amúgy sem lakott nálam állandóan, az anyjához volt bejelentve, és ha kedve szottyant, meglátogatott, akár itt is maradt pár hétre. Könnyen találna mást. Amikor megismertem, ahogy mondani szokták, működött a kémia, odavoltam érte, szép időket éltünk együtt, megőrültem érte. De ez teljesen elmúlt. És újra keresek. Ő is tudja, olyanokkal nyugtázza, hogy „Sok szerencsét” meg „Bánom is én”. Ezeket nem kell különösebben magyaráznom.
Lenne egy harmincas évei vége felé járó nő, egy gyereke van, próbálkozunk, de azt érzem, egyszerre akarná is, meg nem is. Nehéz kiigazodni a jelenlegi harmincas korosztályon, kifelé azt kommunikálják, hogy nekik senki nem kell, jól megvannak egyedül, aztán ennek a totál ellenkezőjét is előadják. Nem gondolják valóban komolyan, bár elsőre nehéz kideríteni. Vagy talán az addigi kudarcok miatt nem akarják magukat még egyszer kiadni. A magabiztosság náluk olyan, mint egy pajzs, miközben ők is ugyanúgy társra vágynak.
Ő is egy válságban lévő kapcsolatot hagyott ott. A foglalt nő számomra tabu. Lenne közös téma. De legtöbbször elzárkózik, és nem értem miért, miközben látom rajta, hogy ő is igényelne egy működő kapcsolatot. Pedig legtöbbször nagyon jól megértjük egymást. Beleuntam és belefáradtam abba, hogy sorban állok, és abba is, hogy folyamatosan önreklámozni kell magam. Hogy mit gondolok? A legtöbb nőnek elég az a tudat, hogy van pár hódoló. Nem is válogat, nem is kosaraz ki, de azt szóvá teszi, ha egy férfi nem csak neki szenteli minden figyelmét. Én elmondtam neki, hogy az a kapcsolat, amiben vagyok/voltam, már semmit nem jelent. Csak neki is kéne már tenni valamit. Rengeteg alkalom volt, amikor komolyabbra fordulhatott volna, de inkább közönyös volt. Szerintem legalább annyira fél a magánytól, mint egy új kapcsolattól, és ebben a csapdában vergődik. Szeretnék kikerülni abból a spirálból, hogy a keresés nem áll másból számomra, mint az állandó félreértések korrigálásából.
