„Fordítva kéne ennek mennie, amikor is a férfi viszi programokra a nőt. Ilyenkor utólag teljesen elbizonytalanodom” – régi kérdés, mégis aktuális: ha a pasi introvertált, a barátnő meg bulizós, mennyire illenek össze, illetve, milyen jövő is vár rájuk?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv! Kérdés: mennyire illünk össze, illetve mik az esélyeink?
Én 28 vagyok, férfi, ő 32. Neki több barátja van, mint nekem. Nem vagyok nagyon eljárós, de tömegiszonyban sem szenvedek, fogalmazzunk úgy, hogy magamtól nem megyek be tömött, zajos helyekre. Ő a face-en is több barátra/ismerősre tett szert számszerűleg, nekem a fele kb. Nehezen közeledek emberekhez, nálunk is ő kezdeményezett. Inkább komolyzenét hallgatok, mint a mai akusztikus zajszennyezést, amiket zenének akarnak eladni, nem is értem meg ezeket, nagyon zavarnak.
Nem hittem, hogy akadhat olyan nő, aki megért, és nem fogja rám, hogy magamnak való, unalmas és kényszeres vagyok. Ő nálam lobbanékonyabb, mint már kiderülhetett, mégsem próbál olyan dolgokba belevinni, ahol már rájött, hogy nem fog tetszeni. Általában egyszer próbálkozik valamivel, és ha nem tetszik nekem, akkor nem erőlteti. Viszont ilyenkor úgy érzem magam, mint egy gyerek, akit tologatnak, nem eszik meg bármit, és szánalmasnak, mert fordítva kéne ennek mennie, amikor is a férfi viszi programokra a nőt. Ilyenkor utólag teljesen elbizonytalanodom, mert amit a természetes énemből adódóan nehezen viselek, neki az könnyedén megy. Ő végigjár nyaranta jópár fesztivált, engem a hideg kiráz tőlük, nekem az maga a pokol: dübörgő, érthetetlen zaj, rossz és drága ital, tömeg.
Ami a munkámat illeti, nagyjából egyedül vagyok egy nagy teremben és csak akkor szólnak hozzám, ha a kollégáknak meg kell keresni valamit az archívumból. Nekem ez álommeló. Más talán könnyen becsavarodna az ingerszegény környezettől. Igen, introvertált vagyok, tudom, de kezelhető, és nem reménytelen eset. Próbálom kedvem lelni dolgokban, ha belevetni nem is tudom magam, mert azzal magamra erőszakolok csak valamit, ami nem én vagyok.
DE ha ő kitartóan velem van és folyton hív, és nem küld el a francba, akkor lát bennem valamit mindezek mellett is. Én tisztelem és szeretem őt. Nem akarom, hogy belefáradjon a pesztrálásomba, mondjuk így. Látszólag elfogadott ilyennek. Ő is tesz ezért, és én is. Régebben próbáltam hasonló beállítottságú lányokkal ismerkedni, mint én, de akik jöttek, azokkal nem akartam semmit, őszintén megmondva...
Az elején kifogásolta, hogy nem izgat a chat, aztán megmagyaráztam neki, hogy én az élőbeszédet szeretem, a chat tőlem idegen és nincs türelmem hozzá. Valaki ebben is meglátja a romantikát, nekem mindmáig nem sikerült. Ezt meg is értette, de azt mondta, még embertől nem hallott ilyet... Ekkor meg én éreztem magam 100 évesnek : D Lehet, hogy ez a szexepilem és pont ezt szereti bennem. Más vagyok, mint a többi ? – ez szinte biztos.
Nyitott vagyok a világra, amit kínál, de mindig szelektálni fogok, nincs bennem vágy arra, hogy rákattanjak valamire, s azzal kezdjek valamit, de a networking nem az én világom. Használom, de alapdolgokra, meg amiknek van értelme. Nem akarom, hogy azt érezze, hogy nem lehet velem tervezni jövőt. Megrekedve, sarokba szorítva érzem magam emiatt. Ha rosszul választunk, mindketten rá fogunk jönni, ő talán hamarabb.
