Posztolónk osztott-szorzott és arra ébredt rá, hogy ha az eddigi randikon feleslegesen elcsapott pénzét egy hivatásos lányhoz viszi, kicsit jobban járt volna. Abból is elege van, amikor a nők már útközben tudják, hogy úgysem lesz semmi, mégis mindent elfogadnak tőle. Ahhoz meg pláne nincs kedve, hogy amikor egy nő már egyértelműen leszámolt vele, mégis elvárja, hogy meghallgassák a véget nem érő, semmiről sem szóló nyavalygásait.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Elegem lett abból, hogy az érzelmileg szétcsúszott nőknek nekem kell megfelelni.
Egyik pillanatban együttélést, sőt még házasságot is emleget, de pár óra, vagy fél nap után elkezd kihátrálni, hogy szakítson, és azt hiszi, zökkenőmentesen megoldotta ezzel. Volt, hogy megcsaltak, de váltig állították, hogy ők aztán a hűség mintaképei. Ha én megbocsátok bármiért, ők erre képtelenek ugyanazért, vagy akár a legkisebb dologért sem.
Visszafogadni a másikat: semmi értelme, nem lesz semmi sem a régi. Bizonygatja, hogy neki van igaza, azt hazudja védekezésből, hogy neki csak te kellesz, s mindent elkövet, hogy meggyőzzön a hazugságáról, amivel magát is áltatja.
Szokványos helyzet: amikor a végén jössz rá, hogy hivatalosan nem is voltatok együtt és már nem is lesz közötök egymáshoz. Ezt mindenkinek fáj utólag megtudni. Van olyan lány, egyre több, akiben sok kételyt kelt a saját létezése és komoly gondot jelent számára a helykeresése a világban. Ha próbálsz segíteni rajta, két dolog történhet: 1. mindent tőled fog elvárni, és egyre többet. 2. felnyitod a szemét a világra és arra, hogy mások is vannak rajtad kívül.
Eljutottam oda, hogy mindenféle játszmázásból elegem van örökre. És azokat a kapcsolatokat fogom keresni, ahol csak szex van, közös megegyezésre persze. És ha abból kialakul valami mélyebb, én nem ellenkezem. De hol és hogyan lehet ilyen nőt találni? Tudom, hogy a társkereső oldalaknál van ilyen opció, hogy „csak szexkapcsolat”, de ezeket szerintem nem gondolja egy nő sem komolyan.
Azt is nem egyszer láttam, hogy egy-egy ismerősömből, évek kitartó munkájával, papucsot csinált a nője, aki utána meg sír, hogy a párja nem férfi... Hát, hugica, ez a te műved, meg a párodé, aki hagyta magát alávetni ennek az egésznek. Közösen hoztátok össze. Ha egy férfi gyurmaként viselkedik egy nő előtt, ne csodálkozzon, ha úgy is kezelik.
Abból is elég, hogy ismerkedéskor ha túl korán tereled a szexre a szót, vagy csak utalgatsz rá, a hölgyike könnyen lapátra tesz - ha akkor csak sokat sejtetően mosolyog is, de másnap biztos, és nem látod többet. A pitizést is unom már, meg azt, ha kiírom, hogy nem vagyok diplomás, már az is riasztó valakinek, de ha kiírom, hogy diplomás vagyok, azzal sem vagyok beljebb.
Volt, hogy egy válófélben lévő nő egyedülállónak hazudta magát. De persze nem kellettem neki, pedig amikor kiderült, elfogadtam volna, de ő „nincs felkészülve ebben az érzékeny szakaszban kapcsolatra” - de akkor minek hirdeti magát?
Ha összeadom a kávézásokat, éttermezéseket, kirándulásokat, apróságokat és az időt, akkor már jobban jártam volna egy hivatásossal, ami egy tiszta üzlet, nem kétesélyes, nincs bizonytalanság, nincs olyan, hogy „bocsi, de nem érzem a kémiát", vagy: „bizonyára nem egymást keressük” mindezt azután, hogy mindent elfogadott tőled. Nyilván ezek miatt egy nő sem köteles ágyba bújni velem, hiszen azzal magát prostituálná, de az igenis k*rválkodás, ha már közben tudja, hogy úgysem lesz semmi, nem tervez veled, mégis elfogad tőled dolgokat. Semmi kedvem minden nap beszélgetni vele, amikor már nyilvánvalóan leszámolt velem, mégis elvárja, hogy meghallgassam a szófosását és a véget nem érő, semmiről sem szóló nyavalygásait. Mindketten tartós kapcsolatot keresünk, ezt leleveleztük, de miért gondolja azt, hogy ha hét perc múlva nem jön meg rám az étvágya, már nem is fog. A tartós kapcsolat nem az elején válik azzá, akkor még el sem kezdődött az egész.
Egyedül vagyok ezekkel a nézetekkel? Valóban szélsőségek lennének?
