„Merész kijelentés, de lehetséges az, hogy vannak olyan nők manapság, akikből valamiért kiveszett az empátia és bizonyos alapérzelmek?” - Három sikertelen randi után ez is megfordulhat egy pasi fejében. Posztolónk átlagos külsővel rendelkezik, de a konditermek világa sem idegen számára, szeret utazni, szereti az állatokat, jól is keres, és elviselhetetlen személyiségnek sem nevezték még soha. Mi lehet akkor a probléma?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A „Tortás” posztra reagálnék. Ugyanis több helyen egyet értek a leírtakkal.
Régebben, kb. huszonévesen, biztos voltam benne, hogy harminc éves koromra már családos ember leszek, harmóniában, szép, kertvárosi házikóban, valahogy úgy, mint a kábeltévés reklámokban, kényelmesen elnyúlva fekszünk egy díványon egy szép feleséggel pasztellszín pulóverekben és mosolygós gyerekek szaladgálnak körülöttünk. Ez a kép élt a fejemben. És ha nem is ilyen, legalább hasonló lesz biztosan. Emiatt akkor nem stresszeltem magam,... majd az élet úgyis úgy hozza. Arra nem gondoltam, hogy mi lesz, ha mégsem. Ma már egyre többet járatom ezen az agyam. Hol rontottam el?
A külsőmmel szerintem nincs probléma, átlagos vagyok, de odafigyelek rá, konditerem, ha kell fogyókúrákra is nyitott vagyok. Szeretek utazni, szeretem az állatokat, és elviselhetetlen személyiségnek sem neveztek soha. Jól keresek, informatikában dolgozom, tehát még az sem mondható, hogy a tudásom előbb-utóbb elavul, így jövőt biztosítani is képtelen leszek.
Meg is becsülöm a nőket, nem úgy, mint sokan mások, akik „bukszának” meg „lyuknak” nevezik őket. Volt már kapcsolatom, ahol én engedtem rengeteget, elviseltem, hogy rendetlen, rendszertelenül kel és fekszik, és ő dobott ezek után. Amit kölcsönkért, nem kértem vissza utána sem.
Érdekel a nők lelki világa, és nem akarom megfejteni a miérteket bennük, mert abba bele tud csavarodni egy férfi, próbálom megérteni mindössze, ennél többet, azt hiszem, egyetlen férfitól sem lehet elvárni, és a nők sem akarják igazándiból ezt, mert ha nekilátsz - ahogy a dal szól - akkor meg az a baj...
A kihívó, buliőrült, piás, és a pasijait hetente váltogató nőket alapból nem szeretem, mert mindig is úgy voltam vele, hogy a szemérem, a visszafogottság egy nő legszebb éke. Ennek a túlzásba vitt oldala az elérhetetlenség és a megközelíthetetlenség: a „vegán vagyok, allergiás vagyok, egyetlen pasi se nyúljon hozzám!”
Három találkozóm volt idén. Egyikből sem lett semmi. Mindhárom jó hangulatban telt, nem ráztak le, még utána is beszélgettünk mélen, aztán szépen elsikkadt az egész.
Merész kijelentés, de lehetséges az, hogy vannak olyan nők manapság, akikből valamiért kiveszett az empátia és bizonyos alapérzelmek? Csak a maguk hasznát és előnyeit nézik? Nem szeretik, ha valaki dicséri őket, kis ajándékokkal kedveskedik nekik, és csak szeretni szeretné őket? Vagy igen, csak maximum tőlem nem. Így, ennyi idősen, nem tudom bekalibrálni, hogy mi számít szerintük a gyengeség és férfiatlanság jelének, és valójában mire is lenne szükségük, meghatározott igényeik szerint, a mai fiatal magyar nőknek?
