Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Ott kezdeném, hogy amikor a barátomnak nem volt munkája hónapokig, én szó nélkül eltartottam, arra is adtam neki keretet, amikor csak szórakozásra kellett. Neki később rendeződött, nem szereti nagyon, de csinálja. Nem rég úgy alakult, hogy megszűnt a melóhelyem és most keresek újat, de ez egy hosszadalmas dolog, nem kell magyaráznom, és bizony vannak üres heteim. És ő egyre többet szajkózza azt, hogy ő tart el, és mennyire hálásnak kéne lennem, meg kéne csókolnom kezét-lábát ezért. Amikor fordítva volt, én egy árva szót sem szóltam. Még csak nem is gondoltam erre.

Amúgy most sem keres sokat, én is csak annyit tudok összeszedni alkalmikból, hogy jelképesen hozzájáruljak a közös költségekhez.

Nem járok shoppingolni, kozmetikushoz sem, ruhám is van elég, ő mégis egy becsődölt valakinek gondol. Én meg úgy látom, hogy problémát csinál ott, ahol nincs. Azt meg fölényesen elvárja, hogy felhatalmazást kérjek tőle mindenért.

Azt is sejtem, hogy miért ilyen: lett egy új haverja, egy negyvenes faszi, akire úgy néz fel, mint egy mentorra. Párszor találkoztam vele én is, nagydumás, szabadszájú, amivel azt akarja kompenzálni, hogy egy gyökértelen senki. A párom imádja a cinikus, nőgyűlölő észjárását, meg az ehhez kapcsolódó eszmefuttatásait, amit előttem is simán kihoz magából. És a haverjai is isszák a „nagy öreg” szavait, amikor felhomályosítja őket a nőkről. ..

Ezektől eltekintve, hogy működik-e a kapcsolatunk...? - inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy mit nevezünk működésnek? - azt, hogy megvagyunk egymás mellett, vagy azt, hogy egyetértésben és harmóniában vagyunk?