Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Tudni érdemes rólam, hogy nem vagyok egy főnyeremény, nem is állítottam soha mást se élőben, se neten, se máshol. Fiatal vagyok, nincs felsőfokú végzettségem, szociális fóbiáim már annál inkább. Meggyőződésem, hogy a környezetszennyezéssel, túlnépesedéssel, meg miegymással hamarosan kinyírjuk a bolygót, így egy bizonytalan jövőre gyereket sem tervezek. Hajlamos vagyok depresszióra, de ez nem mindig látszik, el tudom imitálni, hogy én is full happy vagyok, mint a többi droid körülöttem, és ez is lényegében megfelelési kényszerből fakad. Nem érdekel, mi az, ami az emberek túlnyomó többségének bejön, önmagukkal sincsenek tisztában, és sokan még súlyosabb esetek, mint én, csak ők próbálnak nem tudomást venni róla, úgy elviselhetőbb az életük.

Én őszinte vagyok, magammal mindenképp. Tudom viszont, hogy a fóbiáim nagy része baromságok, de mégsem tudom azonnal, hogy mi az, amit nagyon rosszul csinálok. Régebben alapvetően jókedvűnek, nyitottnak és barátságosnak mondtam magam, de ma már máshogy jellemezném magam. Valóban szeretem, akit épp szeretek, és érte bármire képes vagyok, és foglalkoztat, hogy más mit gondol rólam. Amikor megtudtam, hogy a barátnőm szülei – akik mindig kedvesek és mosolygósak velem – valójában nem kedvelnek. Valójában hálátlan, képmutató, sunyi népség, akik méltatlannak tartanak a lányukhoz.

Nem vagyok full materialista, hiszek a spirituális dolgokban, de abban is szelektálok – hogy mi alapján, az egy külön levél lenne, és nem is ide tartozna.

Néha meglepően hülye vagyok: történt 1x, hogy a barátnőm sokat költött egyik névnapomra, majd amikor megjegyeztem, hogy költhette volna másra is, azt mondta, nem tudok örülni anyagi dolgoknak. És ebből is tanultam, mert jobban megismertem magam: nem arra figyeltem, amire valóban kellett volna, arra, hogy egy ember tiszta szívből tesz valamit értem. Nagyon kevés ilyen ember van, meg kell becsülni őket mindenkinek. Tehát nem vagyok pszichopata, legalábbis, másokhoz mérve magam, én enyhébb eset vagyok.

Ítélkező vagyok, tudom. A szociális fóbiáim közé sorolom azt is, hogy nem viselem el, ha ugráltatnak. A barátnőmet nagyon szeretem, és nem szeretném elveszíteni a szülei miatt. Idén lemondtam a közös nyaralást, hogy ne konfrontálódjak velük. Sajnos nekem a barátkozás mindig nagyon nehezen ment, és most a befektetett munka fölöslegességét látom, és mindezek tudatában semmi kedvem sincs közeledni feléjük.

A barátnőmön kívül nincs senki bizalmasom. Ne értsétek félre, nem azért vagyok vele, mert kell valaki, akin lóghatok, nem nyomasztom a problémáimmal, magammal, néha azt se tudom, miért van velem, de szeret, és én is őt. És egy szakítás engem jobban megviselne. Nekem az is elég lenne, ha egész életemben csak egyedül ő lenne velem. És ha nem ez a lényeg, akkor mi?