A pasi lassan kezdi bevezetni a totális kontrollt, talán azért, mert csúnyán ért véget az előző kapcsolata, és nem akar semmi meglepetést. Az exe szakított vele, ami annyira megviselte, hogy még arra se maradt energiája, hogy az őt vigasztalni kívánó nőket visszautasítsa. Levélírónk most ennek a levét issza.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kíváncsi vagyok, hogy ez egy mindjárt két éves kapcsolatnál elnyomásnak számít-e, illetve elfogadható-e? Én 27, ő 29. Ha szeretnék valamit tőle, akkor szó nélkül megteszi, ha kedve van hozzá, de még így is úgy alakítja, hogy ő legyen a középpontban, és a figyelmessége is akkor működik a legoptimálisabban, ha mások is látják, mert neki fontos, hogy tudjanak róla, ő mennyire jó hozzám.
Megbízik bennem, csak az olyan helyzetektől „félt engem”, amikor más férfiak szóba állnak velem. Mindig az ő igénye van a középpontban: ha órákat akarna beszélgetni, én épp akkor mennék aludni. Nem azt akarom, hogy mindig ő változzon, vagy alkalmazkodjon hozzám maximálisan, változom én is, csak milyen irányban?
Megkérdeztem tőle, hogy szerinte én min változtassak? Azt mondta, hogy annyival könnyítsem meg a dolgát, hogy beszámolok mindenről, ami velem történik. Arra gondolt, hogy más férfiakkal való kontaktusaimról... És ő megértő lesz... Mindenről részletesen kell beszámolnom, majd a végén bölcsen levonja a következtetéseket és tanáccsal lát el: kerüljem az olyan helyzeteket, ahol féltékenységre adhatok okot neki.
A féltékenység hátterében véletlenül nem önbizalomhiány van? Ő pedig már feszeget egy határt. Néha, amikor elegem van, beszólok neki, ő meg visszaszól, aztán nevetünk egy jót. Ennyi.
Előttem volt egy komoly kapcsolata, a nő szakított vele, amit annyira nehezen viselt, hogy önvigasztalásból belevetette magát a budapesti éjszakába: piálás, füvezés, bulizas, szex kb. bárkivel, stb. Aztán lenyugodott. Azzal viccelt, hogy ha akkor elveszi feleségül, épp most válnának. Csak hát ennek most én iszom a levét. Most már ő otthon nem iszik, ami azt jelenti, hogy kis mennyiség is megárt neki, akkor néha teljesen kifordul magából. Engem nem zavar, hogy előttem hány nő vigasztalta, a jelenre koncentrálok, de hogy ő most meg bennem nem bízik, bennem, aki még az életben soha nem csaltam meg senkit, az sok nekem.
Idővel elmúlik ez nála szerintetek, vagy csak fokozódni fog?
