Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Öt éve, hogy megállapodtam egy olyan nő mellett, akivel kapcsolatban azt hittem, jó döntést hozok. Miután megszületett a kisfiam, már nem alakultak olyan jól a dolgok, addig minden működött. Ő változott meg, vele történt valami, amin most már én is keresztül megyek. A gyerekem az egyetlen jó dolog jelenleg a kapcsolatomban. A feleségem jó ideje nem kíván engem, majdnem fél éve már, hogy nem feküdtünk le... Számos alkalommal próbáltam leülni vele és megbeszélni, amit meg kell, de akkor ideges lesz, és hirtelen tennivalója támad. Én nyugodt természetű vagyok, ő pedig szinte már csak emelt hangon beszél velem. De nem tudom, mi az úristent követtem el.        

               Már arról is szó volt egyszer, hogy jobban szeretné, ha elköltöznék. De nem tettem semmit, nem vétettem! Mindenben támogattam és segítettem, mint egy társ. Arról nem tehetek, hogy a puszta jelenlétemet sem viseli már el. Ha mostanában felhozom ezt, akkor még neki áll feljebb, és megint veszekedés lesz belőle. Szerintem a fiam már ebben a korban is sokat érzékel ebből a feszült légkörből, így nem értem miért csinálja és kinek jó ez... Nem így terveztem a családot, de így alakult.

Sajnos ez belül annyira tönkretett, hogy aludni is nehezen tudok – természetesen már külön alszunk. Nem csaltam meg, nekem a többi nő idegen, sosem voltam áruló kapcsolatban. Azt hittem, ami köztünk van, egy életre szól. És az önbecsülésemnek se tesz jót mindez. Az biztos, hogy nem akarok elvált ember lenni. Csak kettőn múlik a dolog, az a baj. Nem tudom, mi ez nála, és elmúlhat-e egyáltalán.

Nyilván, sosem lesz már olyan, mint régen (bár ki tudja?) ... szeretném azt érezni, amit érezni kell. Én elhiszem, hogy nehéz neki, csak nem avat be semmibe, teljesen kizár az életéből. Nem vágyom más nőre, az az életem ottmaradt a huszonéves kori emlékeim között. Vannak nálam sokkal egyszerűbb felfogású emberek, akik ilyenkor lépnek félre, vagy le, vagy nyúlnak a pohár után, jó magyar szokás szerint, de ezt szeretném elkerülni, bár néha irigylem azokat, akik ezt az utat képesek választani viszonylagos megoldásként, ennek is megvannak biztosan az előnyei. De az nem én vagyok.