„A karácsonyokat nem szeretem velük tölteni, mert az apja végig azzal veri a mellét, hogy neki se a legyek hordták össze a vagyonát” – Levélírónk egyre több magyarázatot talál arra, hogy miért viselkedik furán a barátnője. Az egyik az apja, akit a lánya nyilván már megszokott, de ő úgy érzi, neki nyolc év múlva sem sikerülne.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy csak velem van-e a baj. Harmincasok vagyunk, négy éve együtt, mondta, hogy még mindig jól érzi magát velem. Tűrhető melója van, gondos család, jó barátok. Az előző kapcsolatán nagyon nehezen esett túl, már velem volt, de még mindig azt gyászolta. Idő kellett hozzá, megértettem, kitartottam, mert szoros és mély kapcsolat volt az övék, amit a pasija nem akart tovább. Ilyenkor nem illik panaszkodni, vagy azt érezni, hogy nem ketten vagytok a kapcsolatban, hanem végül is hárman. De az sem illik igazán, hogy úgy megy bele valaki az újba, hogy a régin még nincs túl teljesen.
Nem fizikailag, inkább lelkileg nem volt rajta túl. Aztán kitartásomnak hála, szép lassan túllépett ezen is. Tanácsoltam, hogy mindent dobjon ki, ami rá emlékezteti.
Az utóbbi időben észrevettem nála valamit: amikor kedveskedem neki, úgy tesz, mintha ez egy 10 perces tulajdonságom lenne, és akkor mindent egyből rám zúdít. Vagy gerjeszt egy kis feszültséget – tulajdonképp a semmin – amikor amúgy nem lenne gond. Én meg azon gondolkodom, éppen milyen szívességet tegyek meg.
Az apjával fura viszonyunk van, ingatlanozik, és van, hogy természetesnek veszi, ha én kocsival elcipelek neki valamit hétköznap. A karácsonyokat nem szeretem velük tölteni, mert az apja végig azzal veri a mellét, hogy neki se a legyek hordták össze a vagyonát és a mai fiatalok erre már nem képesek. Nem tudom, hogy ránk gondolt-e, amúgy amit ő nagy vagyonnak érez, az nem olyan tetemes. De aztán megmutatja az új karóráját, elmondja, mennyibe került, de ez a mai színvonalon még mindig nem egy hű de nagy státuszszimbólum, de úgy adja elő, mintha ez valamire magyarázat lenne. Nem szólok be neki, annyit nem ér az egész, csak elismerően hümmögök.
A párom ragaszkodott hozzá, hogy az egyik szülinapomat náluk tartsuk, ..jó, mennyi idő lehet az? kb. 2 óra. Jó, annyit kibírok. Az apja nem mondott semmit nekem, nem köszöntött fel, 5 perc múlva elhúzott. Pont a szülinapom lehetne az, ahol nem akarom rosszul érezni magam, de akkor ez nagy kívánság volt. Egy másik alkalommal, amikor beültünk a kocsiba, az autórádió megszólalt, ő meg beszólt, hogy milyen sz*r zenéket szeret a „mifajtánk”. Szóval vannak homályos pillanatai Mr. Tévedhetetlennek. A párom már ezt megszokta, én viszont nem tudnám még 8 év múlva se.
