A pasinak jobb az étvágya, mint a felfogóképessége, mert ha a boltba küldik, ritkán azt hoz, amit kértek. Ebben a kapcsolatban a férfi kényelmesedett el, a barátnő pedig felteszi a kérdést: vajon a jelen helyzetben a jövőjüket látja?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mi ötödik éve vagyunk együtt, ő az anyjánál, én meg egy örökölt házban lakom. Úgy az utóbbi 1 évben felvette azt a szokást, hogy amikor felhív, megkérdezi mit főztem, vagy főzök aznap és attól teszi függővé, hogy eljön-e. Nem így mondja, csak amikor közlöm, hogy semmit, vagy csak egyszerű egyszemélyes valamit, akkor megfigyeltem, hogy többnyire lemondja. Mondtam neki többször, hogy nyugodtan ideköltözhetne hozzám, de azt felelte, az úgy nem jó, mert kínosan érezné magát, hogy ott semmi nem az övé... Engem ez baromira nem zavarna, de ha őt igen, akkor legyen az ő gondja.
Édességben is erős vagyok, ami sajnos mindkettőnk alkatán már kicsit látszik. Ha én elkezdek egy fogyókúrát, abban eleinte partner, de mihelyst fárasztónak érzi, azonnal abbahagyja. Azt mondja, más nőnek nem akar tetszeni, nekem meg így is jó... És az utcai kajáknak is nagy rajongója, fogyasztója.
Azt tudom, hogy neki napi igénye a 3x étkezés. És az se mindegy, mi az, iszonyú igényes, ebben legalábbis. Én gond nélkül kiszolgálom, szívesen főzök neki, ezzel én is sok újat tanulok, fejlesztem magam. Nála a reggeli sem úgy néz ki, hogy egy kenyér és rajta 1 felvágott, hanem fel kell tálalni az összes választékot és akkor válogat. Szóval mindig terülj-terülj asztalkámnak kell lennie :D
Sajnos, amihez nincs kedve, azt nem csinálja meg, vagy elfelejti, vagy csak utólag hazudja azt, hogy elfelejtette. Többször volt, hogy megkértem, hozzon nekem pl. szappant, tusfürdőt, a macskának almot, WC papírt, vagy mosogatószert, és vagy csak egy részét hozta, vagy egyiket sem, vagy olyan márkát, ami nem jó, pedig tudja, hogy melyik kell nekem.
Azt valószínűleg valamelyik felmenőjétől örökölte, hogy spórolós: büszkén mondtam, hogy az aznapi menüt x forintból kihoztam, ami tényleg kevés volt, de ő így is sokallta (kb. annyi volt, mint amikor igényes kedvében van, és vesz egy drágább, de csúcsminőségű vörösbort. Arra nem sajnálja.) Sok mindenben tud igényes lenni, de nem egyszer fordult elő, hogy én szóltam rá, hogy vágja már le a lábán a körmöt.
A kérdésem: szeretem őt, jó vele az ágyban is, a szüleink kedvelik egymást, minden jó, de sok az ellentét, bár apróságok. Milyen lehet a közös jövőnk mindezek tükrében?
