„Azt kifogásolta, hogy egy boltban, miközben kérdeztem valamit az egyik eladósráctól, mosolyogtam rá, amit én utána rögtön el is felejtettem, de ő estig emlegette” - A barátnő sokáig tűr, de végül betelik a pohár. Amikor bejelenti, hogy ki akar lépni ebből a kapcsolatból, az arrogáns, nagyképű párja hirtelen megváltozik, szinte angyalként viselkedik. Taktika vagy valódi fordulat?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Négy éve vagyunk együtt, és ami azt illeti, elég nagy szerelemnek indult, ám a folyamatosan jelentkező hangulatváltozásait egyre nehezebben tűrtem. Nem rég szakítani akartam vele, és azóta teljesen megváltozott, olyan, mint egy angyal, odafigyel rám, és arra, amit mondok, lesi a kívánságaimat, mit tehet értem, de eddig mindez nem volt jellemző nála. Így nem hiszem, hogy tartós maradna. Egyszer egy gyomorrontás miatt lemondtam egy talit, erre azzal hívott fel, hogy ne mondjam le ilyen semmiség miatt, és utána ezzel húzott, hogy miért mondtam le? Biztos csak nem volt kedvem...
Ha ő ingerült valami miatt, akkor nekem abban türelmes partnerként kell viselkednem, végighallgatnom őt, de ha én vagyok valami miatt ingerültebb, akkor azt mondja, ne legyek már minden kis apróság miatt idegbeteg.
Akár így, akár úgy lesz, az összeköltözés részemről kizárt, csak újabb problémák jelennének meg, amikre nem vagyok felkészülve, mert ennyi is elég.
Egyszer azt mondta, hogy ne vitázzak vele, mert okosabb nálam. Másik alkalommal azt kifogásolta, hogy egy boltban, miközben kérdeztem valamit az egyik eladósráctól, mosolyogtam rá, amit én utána rögtön el is felejtettem, de ő estig emlegette. Apámra is szoktam mosolyogni, meg bárkire, aki szimpatikus.
Amikor bejelentettem a szakítást, azt vágta a fejemhez, hogy persze mindig az őszinte és rendes fiúkat dobják a csajok... most abszolút nem erről van szó, de ő mindig úgy játssza ki a lapjait, hogy a másik érezze hibásnak magát. Csak egy kis megbecsülést akartam volna, lekorlátozások nélkül. Nem tudom, mit sajnál. Olyat is mondott, hogy úgy érzi, mintha 200 éve lennénk együtt. Most akkor miért nem jó neki a szakítás? Hiszek abban, hogy emberek idővel meg tudnak változni, de nem tudom, ez rá mennyire lehet érvényes, és van-e értelme még esélyt adni magunknak? Jobb várni, és a jelenlegi kapcsolatot foltozgatni?
