Levélírónk arról panaszkodik, hogy a párjával már nem lehet értelmesen beszélni, kiismeri mindenben, és állandóan fáradt, még akkor is, ha szexről van szó. Most úgy érzi, mintha 30 éves házasok lennének. Szánalomból maradni ebben, vagy mást választani jövőre?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
26 vagyok, ő 34, öt éve kapcsolatban. Nem szép, de nyáron volt egy félrelépésem, nem volt betervezve, de tartottunk egy szünet-félét, és nagyon mérges voltam rá. Elmondtam neki utána, és ő azonnal megbocsátotta, már-már nekem is fura volt, hogy szinte automatikusan megértette. Csak menjek vissza hozzá. Már nem vagyok szerelmes belé, és rögtön ezzel kezdtem, amikor visszamentem hozzá. Azt mondta, nem baj, majd idővel fellobban a tűz újra. Szerinte. Hogy nekem miért jó ez? Nem tudom, inkább sajnálom őt. Közben tartom titokban a másik férfival is a kapcsolatot, de csak online.
Durva így kimondani, de valahol azt érzem, hogy ketten tudnák pótolni és megadni nekem azt, ami kell. A párommal nem lehet már értelmesen beszélni, kiismerem őt, állandóan fáradt. Nekem igényem lenne a rendszeres szexre is. Olyan, mintha 30 éve házasok lennénk. Régebben mindent együtt csináltunk, ma már nincs így. Ha a másik választás elé állítana, hogy vagy ő, vagy hagyjuk, akkor azt hiszem ebben a helyzetben őt választanám. Mind a kettőt szeretem valahol, csak máshogy, és tisztelem őket annyira, hogy egyiket se hozzam kínos helyzetbe, így alakult és kész. Nekem kéne döntenem, de miként? Beszéltem a párommal erről, és azt mondta, nem akar rólam lemondani (talán neki is jobb lenne, ha megpróbálná?)
