Ha a nálad fiatalabb barátnődnek egy vele egykorú, csavargó életű pasi a példaképe, az már egy elég rossz jel, de ha e mellé még állandóan kritizál is, ott már a nagy kérdés el is dőlt. Levélírónk olyasvalakit keres, akinek nem szüksége van rá, hanem csak szereti.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ahogy eddig láttam, ezen a blogon főként panaszok sorakoznak, aminek oka az lehet, hogy amikor az ember boldog, az nem inspirálja írásra... hát mert boldog. Az íráshoz meg kell némi feszültség és diszharmónia. Én most arra írnék pár jelet, amikor:
A. / a nőd megunt,
B. / saját magát unja.
Ha egy nőnek már nem kell a pasija / vagy nincs megelégedve a génállományával / vagy ha nem érzi magát mellette különlegesnek (és / vagy egyéb) akkor mindenféle módon alázni kezdi, hogy leépüljön a dolog, úgy, hogy ő tisztán kerüljön ki belőle.
Ebben a szakaszban már talán nem a hűség volt a jellemző rá, amikor minden dolgomról lekicsinylően beszélt. Ő a szüleinél lakott egy elég felújításra szoruló házban. De amikor nálam volt, úgy szapulta az én – amúgy igényes és felújított – lakásomat, mintha ő minimum a Balmoral kastélyból jött volna. Hogy kicsi és sötét és zsúfolt.
Nem dolgozott, de megjegyzéseket tett az én munkámra. Hogyha idegesít miért nem hagyom ott...? máshol többet keresnék (ő már csak tudja, munkaügyi szakember is) stb.
Ha egyáltalán nem vette fel a telefont meg semmire se reagált, onnan tudtam, hogy valamin megsértődött. Érvelt valamivel, aztán átbillent és az ellenkezőjét mondta. Nála a Beszéljük meg azt jelentette, hogy ő hibáztat engem. Én még a hangomat sem emeltem fel soha vele szemben.
Ő nálam hat évvel fiatalabb volt, és volt egy vele egyidős pasihaverja, akit viszont állandóan magasztalt nekem, fölnézett rá, hogy ő milyen helyes és merrefelé csavargott már életében és neki a bulik reggelig tartanak (nem pedig 23-ig, mint egyes nyárspolgároknál). Benne szerintem az él, hogy a férfiasság fogalma önfejűséget és bunkóságot jelent. Hogy egy férfi mindig arrogáns, akaratos és mindenben uralkodó, és ez a vonzereje. De én nem ilyen vagyok. A lényeg, hogy végül őt választotta. Nem magától mondta, hanem kiderült. Akkor már nem tudott mit csinálni. Szerintem nem azt sajnálta, hogy megcsalt, csak azt, hogy lebukott.
Talált mást, elég hamar, és rám bízta a szakítást. Csak ez a nagy hazug műsor a végéről elmaradhatott volna, ha inkább az egyenes utat választja, de hát ez jellem kérdése. Korábban sokat hallottam tőle, hogy szüksége van rám. Neki bárkire... Én viszont olyasvalakit keresek, akinek nem szüksége van rám, hanem csak szeret.
