Hogy mennyi idő elég egy kapcsolat kiheveréséhez, az mindig személyfüggő. Posztolónk már egy éve van egyedül, miután nagy nehezen kirakta az élősködő pasiját. Bízik benne, hogy ez az állapot nem marad így örökké.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Jelenleg nem tudom eldönteni, hogy az egyedüllét, vagy a társtalanság a nagyobb problémám az életemben? Bár egy rossz társnál jobb a magány, … és most ebben élek. Úgy egy éve léptem ki abból a kapcsolatból. Totál különböztünk, de ez lassan ütközött ki.
Ismeritek biztos a helyzetet, milyen, amikor a másik semmit sem csinál, és inkább mindenből kihúzza magát. És már mintha a közös dolgok is idegesítenék. Én végeztem mindent, mintha nem lakna velem senki. Oké, de legalább ne nehezítette volna meg a dolgom. Utcai ruhában ráfeküdt az ágyamra, rumlit hagyott maga után - mindez még a legkevesebb volt.
Ő lakott nálam és nehéz volt kitenni, mivel nem tudott hova menni hirtelen (vidéki volt). Nem tisztelte a dolgaimat. A legjobb egy olyan kapcsolat, amiben viszonzott szerelem van, tisztelet van, de ha nem jön össze, akkor talán jobb az egyedüllét, ha nem is örökre.
Nem egy nagy történet, de mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, illetve legnagyobb. Nem a férfi háziasításán dolgoztam, csak némi együttműködést vártam volna el. De amikor halkan megjegyeztem valamit, akkor azzal hagyott ott, hogy neki ez túl sok, állítsam már le magam.
Nem egyszerű szakítani valakivel, de talán még nehezebb találni mást. A magányos időszakot lassan unom már, mivel voltak azért jó kapcsolataim is – akinek nem volt, az nem is sóvárog utána. A múltban és az emlékekben élni talán a legrosszabb.
