Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Azt tapasztalom, hogy a férfiak jó része retteg a gyerekvállalástól. Nem csak a korábbi kapcsolataim alapján, hanem elég sok embert ismerek, munkám (társas kapcsolatok témájába vágó) során is. Olyan válaszokat hallok, hogy azért nem akar gyereket, mert:

- nem vagyok apatípus,

- még macskát se bíznék magamra,

- selejtes génjeim vannak,

- nem akarom a lelki defektusaimat tovább örökíteni,

- nem akarom más életét is eltolni,

- erre a világra minek?

És így tovább. De azért párkapcsolatra vágynak, végül is társas lények volnánk. Többnyire radikális véleményekkel találkozom, pedig ezek helyett mondhatnának mást is, pl., hogy „majd az idő eldönti / jelenleg hezitálok / nincs anyagi garancia, / nem érzem még a felelősséget magamban / még ráérek / mi lesz, ha lány lesz? (ilyet is hallottam)” - Vagy hasonlókat, amiket valahogy megértene az ember.

Főként férfiak válasza érdekelne, hogy ezeket valóban így is gondolják, vagy csak amolyan mártírkodás, vagy indulat indok (vagy mellébeszélés).

Tudom, hogy a gyerekvállalás sok szempontból nem egyszerű, de a terhek zöme főleg a nőre hárul, akkor miért vonakodnak? Erre lehet egyfajta válasz, hogy azért, mert amikor az anyukának a gyerekkel otthon kell maradnia, akkor a férfi viszi a vállán az anyagaikat, és neki kell megteremtenie mindent – hát igen, ez már csak így van.

Eddig is szaporodott az emberiség, ezután is fog valahogy, tehát a tagadók egy része szerintem meg fog állapodni, ha megtalálja a megfelelő nőt, talán gyerek is lesz, még ha a párja nyomására is. Bár nevelni ketten kell, de ez más téma.

Régebben a férfiak büszkén használtak olyan jelzőt a párjukra, hogy: „íme, leendő gyermekeim anyja.” Ezt ma már nem nagyon hallani.

Nem tudom mit gondoljak, de amikor a babaprojekt szót használja valaki (akár férfi, akár nő) valahogy mindig megtorpanok. Projektek a hivatalokban vannak, szerződésekkel és határidőkkel. Egy, a mindennapinál hosszabb távú, felelősségvállaláson és komoly elköteleződésen alapuló szeretetspecifikus emberi kapcsolatláncot nem neveznék projektnek. Egy olyanból nem lehet csak úgy kilépni, mert valami a kedvünket szegte. Igen, a családalapítás sok lemondással és stresszel jár, nem mindig lesz boldog, valahol értem a tétovázást, de olyat ad cserébe, ami leírhatatlan. Nem lehet csak úgy belevágni, és még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogyha nincsenek meg a megfelelő anyagi feltételek, akkor egyelőre ne, bízzanak a változásban. Elfogadom.

Kicsit csapongtam, de a kérdések szerintem érthetőek.

Szép napot:

Szamóca