Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves Blog! Nőként írnék pár szót az anyagiakról.

Sose mondtam, hogy nem számít a pénz. De nálam ez azt jelenti, hogy neki is van és nekem is megvan, és amíg össze nem házasodunk, ez külön is marad. Addig nem zavar, ha nem tudja, mikor van az évfordulónk, hiszen nem vagyunk házasok, nincs konkrét időpontja sem, ahonnan számítani lehetne, én se ragaszkodom ehhez, általában én se mindig tudtam egyes korábbi kapcsolataimban, hogy mikor is van pontosan. Sose érdekelt, mennyi pénze van a másiknak, és ugyanezt az én irányomba is elvártam.

Azt az iskolás élményeimből is tudom, hogy a gazdag szülők gyereke a legnagyobb pont-pont-pont, de ő később majd abba roppan bele, amikor a társadalmi nyomás annak belátására kényszeríti, hogy más pénzétől ő sosem lesz több, sem magasabb rendű. Sajnos annak idején belebotlottam ilyen „gazdag szülők gyereke voltam” című pasikba és állandóan arról beszéltek, milyen jó volt, és milyen jó lenne most is, ha az az életszínvonal meglenne még. Ha valaki ilyen és nem teszi túl magát a múlton, nem rázza helyre az értékrendjét, az nagyon rombolóan tud hatni a személyiségre.

Ennek a másik oldala az a sztereotip helyzet, ahol az eltartott középkorú asszonyka félremegy az elfoglalt férj mellett, amikor a pénz már nem tölti be a kontroll szerepét.

Ha van közös költség, attól az még nem jelenti, hogy közös vagyon is van. Fizetünk fele-fele. Azt el akarom kerülni, hogy éreztessék velem, hogy hálával tartozom, amiért átvállalt tőlem valamit, vagy fizette a részemet, akár rezsi, akár étterem. Nekem soha nem fizettek és ezután se fognak nyaralást, kocsit, ékszert, mobilt, semmi olyat, amitől kevésbé érezném magam teljes értékű felnőttnek. A kislányok örülnek ilyeneknek, mert nem gondolnak mélyebben bele, hogy egyetlen pasi sem ad önzetlenül semmit, egy doboz rágót sem. Ha valaki ahhoz szokott, hogy mindezeket megkapja mástól, soha nem nő fel ténylegesen. És amikor elhagyják, akkor jön a rossz rész meg a kapkodás, gyötrődés.

A pénzhatalom bújtatott verziója, amikor egy anyós vagy após feljogosítva érzi magát, hogy „segítsen” aztán állandóan azt hallgatod, hogy bizony, ők teremtettek meg itt mindent, bármibe beleszólhatnak, bármikor meglátogathatnak, mert ez az ő befektetésük (egy barátnőm épp most ül ebben a helyzetben).

De nem vagyok a közös kassza ellenzője, ha a két ember életstílusa viszonylag azonos, akkor működhet – én még nem láttam, de biztos van. A költés-spórolás egyensúlyán múlik. Én abban hiszek, hogy az azonos anyagi hátterű emberek jobban kijönnek egymással, nincs irigység, és a gondolkodásuk is hasonló. Tudják, hogy a szerelem előbb-utóbb elmúlik, és akkor kerül előtérbe az, ami addig nem volt, rájönnek, hogy a kapitalista szellem minden kapcsolatban jelen van, csak épp addig szunnyadt. A pénz csak egy eszköz és inkább élményekben akarnék a párommal gazdagodni.