Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Harmincas éveim végén járó nő vagyok. Másfél éve ért véget egy nagyon hosszú, de nem túl mély kapcsolatom. Ennyire volt mindkettőnknek igénye, és ez jó volt úgy, ahogy volt, sőt, még többet is nyújtott, mint ami egy ilyen semmitől elvárható lenne. Családban, gyerekben sosem gondolkoztam, számos ok miatt, és a biológiai órám őrült ketyegését sem hallottam soha, ami bármibe belekényszerített volna. Húszas éveimtől úgy gondoltam, hogy mindaz, amiről álmodozhatok és amire valójában vágyom, az egy párkapcsolat, amiben ketten vagyunk, és negyvenes éveim elejére álmodtam meg mindezt. De azzal nem számoltam, hogy ennyire ne találjak senkit.        

               Egy kezemen, de inkább két ujjamon meg tudom számolni, hányan ébresztettek bennem mély érdeklődést az elmúlt években, de elkötelezett férfiak lévén esélyem sem volt náluk, inkább csak felfigyeltem rájuk. Azt érzem, hogy teljesen hidegen hagy a férfiak többsége, semmit, de semmit nem tudnak megmozgatni bennem, a többségük untat, és kínosan feszengek a “csomagtól”, amit nyújtanak, vagyis amilyenek.

Kollégákat, haverokat, ismerősöket persze nagyon tudok kedvelni, tisztelni, jó kapcsolatot kialakítani velük, ezzel semmi gond nincs, szóval nem érzem magam férfigyűlölőnek. Azt sem gondolom, hogy az egekben lennének az elvárásaim, a nagyon átlagos minden szempontból nekem tökéletes, kivéve egy férfi intelligenciáját, értelmi képességeit… valahogy az az érzésem, ezen a téren buknak el a próbálkozásaim. Magyarul, lefagyok a hülyéktől, a korlátoltságtól, a szellemi igénytelenségtől, vagy gyenge adottságoktól. Próbáltam persze olyanokkal is, mert miért is ne, de nem ment. Azt sem gondolom, amiről sokan panaszkodnak, hogy nincsenek normális nők vagy férfiak, mert ez nem igaz, talán csak a kereséshez szükséges kitartás nincs meg, vagy az eltökéltség és a lemondás a kényelmes saját életről. Számomra nem kérdéses, hogy mennyivel több egy jó kapcsolat, mennyivel gazdagabb egy így megélt élet, mint egy magányos egyedüllét, még ha az tartalmasan is felépített.

Hogy aktívan keresek-e párt? Nagyon nem, mert nagyon nem megy ez a műfaj, inkább csak valami alibi piszmogás van néha, és számtalan kifogás, hogy most épp melyik nehéz élethelyzetem miatt nem alkalmas a párosodás. Sok mindent meg tudok oldani, át tudok látni, kitalálom a következő lépést, kivéve a magánéletemet. Teljes elakadás, leblokkolás, az idő meg ugye előre megy, nem hátrafelé. És csak a makacsságomat érzem, hogy de igenis, kell legyen egy harmadik férfi, akiért érdemes a saját korlátaimat áttörni. Mit látok rosszul szerintetek?