„Ha már a nőiesség minden zsetonját eljátszottátok, legalább a szánalmasságig ne süllyedjetek le!” A következő mentális beöntés egy férfiúi kifakadás. Oroszlánbömbölés. Talán tovább nem is érdemes előhangolni. Fogadjátok eme érzelmi torpedót lazán, és próbáljunk meg nem általánosítani. Hölgyeknek fokozott higgadtság és védőöltözet javasolt!
Hello, mindenki! Elsősorban sokat szenvedett férfitársaimhoz szólok. Amikor belebolondultok egy nőbe, aki utána vastagon lesajnál. Szeretem a lányokat, de utálom a nőket! Azokat, akik kitalálnak maguknak egy álszemélyiséget, valami rózsaszín ködöt, amit valami filmből lestek a kis agyukkal, és azzal azonosulnak. Előrebocsátom, hogy nem vagyok egy tipikus tuskó, de ez az élmény nagyon előhozta belőlem ezt az oldalam.
Konkrét sztori: éjszakai szórakozóhely, haverjaimmal békésen álldogálunk, mivel asztal már nem volt - ahogy nézelődünk, látjuk, hogy elég sok asztalnál lányok ülnek. Csak lányok. Már máskor is voltunk itt, ez az egyik törzshelyünk. De ha más szórakozóhelyek tükrében nézzük, ugyanez a történet szinte minden nap lejátszódik máshol, így vagy úgy. Mert mit látunk? Lányok ülnek körben, csordába verődve és OLYAN SZÁNALMASAN lenézik az előttük elhaladó fiúkat, hogy tiszta önégetés! Összesúgnak mögötte és röhögnek. Kérdem én: minek mentek el szórakozni, ha csak megalázni akarjátok őket?? Ez mi? De van még tovább is: szóval ott állunk a fal mellett és nézzük, hogy legalább néhány bárszék mikor szabadul fel - megjelenik egy srác, aki már jó ideje ült egy másik asztalnál, és szintén a lányokat nézte. Innen úgy láttuk, hogy ő is hasonló cipőben evez: odamenjen-e hozzájuk vagy ne? Amikor még nem láttuk a szándékukat, mi is azt terveztük, hogy odacsapódunk a lánycsapathoz és megpróbálunk közös nevezőre jutni velük. Bölcs dolog volt várnunk és figyelnünk. Végül a srác összeszedte minden merészségét és odalépett hozzájuk. Nem igazán halljuk, hogy milyen szöveggel indít, csak annyit, hogy a neveletlen szukák közül az egyik (vélhetően a csordavezér) beszól neki valamit, a többi nő pedig harsányan felröhög, mint veszett démonok. Hát, kedves hölgyeim, menjetek a fenébe. Ha már a nőiesség minden zsetonját eljátszottátok, legalább a szánalmasságig ne süllyedjetek már le!! A méhkirálynő úgy kuncog, hogy vörös az egész feje, a srác pedig megszégyenítve elsomfordál a pulthoz. Kedves lányok, miért nem maradtok otthon és miért nem játszotok inkább egymással?? ÖNUTÁLAT, hölgyeim!! A srácokkal nem idegesítjük föl magunkat a történteken, láttunk már hasonló szánni való tyúkokat. Hol a gusztustalanul röhögő libákat néztük, hol a kijáratot: melyik utat válasszuk? Amúgy a lányok, kivétel nélkül, nagyon jól néztek ki – csak belül nem viseltek sminket, pedig oda bőven elfért volna, hogy eltakarja azt a sok gennyes kelést a lelkükön. Elnézem a súgó-búgó lányokat, és diszkréten öklendezek – amint belép egy férfi, ezek összesúgnak, és felnevetnek. Ezek nem ismerkedni akarnak, csak kompenzálni a kisebbrendűségi érzésüket. Azzal a kis gyűszűnyi piával, amit szopogatnak, most a bűntudatot öblítik le. Nem akarnak ők pasit, csak megalázni magukat. Valaki régen nem úgy teljesített rajtuk, ahogy várták, túl hamar bevágta nekik, vagy nem vett nekik autót, nem tudom. A női lélek egy megfejthetetlen talány és hosszas tanulmányaim után arra a filozófiai következtetésre jutottam, hogy nem is érdekel!! Szeretem és tisztelem a másik nemet – de ezeket nem tudom. Ezek nem nők. Elfogyott a türelmem: ellépek a faltól, és egyenesen a lányok felé tartok. Női önérzet, jogok és női öntudat! – mindez izzó vasként szegeződik rám. Nem akartam én rájuk borítani az asztalt. Nem is borítottam. Csak gondolatban. Ott többször is. Mondjuk, nálam meg van a háttér, miért rühellem az ilyen jelenségeket: előző barátnőmmel 2 hónapja szakítottam, és pont azért, mert elkezdte tenni az agyát és kezdett átmutálódni ilyen lénnyé. Ő is ilyen "divatszingli" lett. Pedig az elején teljesen normális volt. Rossz társaságba keveredett. Egy ilyenbe. Lehet, hogy valahol ő is itt szopogatja a Metropolitan-jét. Minden ramazuri nélkül, szépen nyugodtan elsétáltam előttük… hallom, hogy összesúgnak. Azon gondolkodom, vajon lett volna bármi értelme, ha hirtelen megfordulok és rájuk kiabálok? Ha helyrerakom őket? Vagy akkor leereszkedtem volna az ő szintjükre? Mert ha senki nem szól nekik, akkor ki fog? A kérdésem az, hogy meddig lesz divat a szingliség? És ha már igen, vajon tudnak-e majd viselkedni a nagy amerikanizálódás mellett? Lehet ezt kulturáltan is művelni. Nem mindenkinek áll jól a Szex és New York-stílus…
Az utolsó 100 komment: