Helló! Leszögezem, hogy nem minden nő prosti és nem minden pasi disznó. Észrevettétek, milyen szinten forgatta ki az elkorcsosult emancipáció és a média sugallta torz viselkedési normák a nőket a természet által ráosztott szerepükből? „Mikor fogsz gyereket szülni?” - kérdezi a fiktív nagybácsi a 22 éves Mónit. "Hát, majd harminc körül, ha rendeződtek a dolgaim. Addig meg b***ok ezerrel." Oké. Rosszabb esetben, harminc fölött, ráncosan belefutsz majd egy kompromisszumokkal teli negyvenesbe, akinek kicsi kék tablettákkal van tele a nadrágzsebe. Jobb esetben tisztességes nő vagy, és találsz egy olyan pasit, akit magad mellett tudhatsz.

"Jön majd az én lovagom, és csak engem akar majd :) . " Rózsaszín ködben él a nők többsége és becsapja magát. Rendes, tisztességes, jóképű srácra vágynak, aki tiszteli őket, humoros és előzékeny, jó az ágyban, határozott és lehetőleg gazdag. Az én sztorim annyi, hogy én vagyok a feddhetetlen, jól nevelt grál lovag, aki sorra csupa prostit talál meg, annak ellenére, hogy nagyon megnézem, kivel bújok ágyba. Ritka az igény a jól nevelt férfiakra és az olyanokra, akikben él az erkölcs, ezt a nők is bevallhatják maguknak, tudom, mit beszélek. „Alázd meg és beléd szeret”. Na, igen... De kinek kell egy ostoba szajha? Bennem addig él a tisztelet, amíg a bizalom el nem veszik. Általánosságban ki lehet jelenteni, és ez vonatkozik az egész beteg társadalomra, nem csupán a nő-férfi kapcsolatokra, hogy manapság bizalomra építeni szinte felesleges. Mire véljem azt, amikor se szó, se beszéd, sorra lépnek ki az életemből olyan nők, akikben megbíztam ? Zömében nem kell a romantika és nincs igény a tiszteletre, vonjuk le a konklúziót. Úgy tűnhet, beképzelt barom vagyok. Barom, az tuti, de beképzelt semmiképp, csupán embernek neveltek, aki tiszteli a másikat és azt kívánja neki, aminek ő maga is örülne. Keresek tovább. Üdv: B