Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Azt valahol eddig is sejtettem, hogy nőkkel nőkről nem lehet beszélni, mert rögtön belehelyezkednek a kérdésbe, és általában egyoldalúak bizonyos dolgokkal kapcsolatosan. Egy ismerősömnek (nő) feltettem nem rég a kérdést, hogy összeköltözzek-e a párommal, noha aggaszt, hogy nekem több tartalékom van, mint neki. És erre kapásból rávágta, hogy amíg úgy gondolkozom, hogy „enyém és tiéd”, addig semmiben se közösködjek vele. Értem a masszív női összetartást, és ezt a hozzáállást, de ez valahogy nincs nagyon végig gondolva és általánosító. Én nem így érzem, nekem mindig lesz enyém és mindig lesz neki is övé. Valahogy ez így normális.

De általában mindig a pasi dolgai válnak közössé, a nőké valahogy nem. Bizonyos beállítottságú kérdéseknek pedig mindig ugyanaz a sorsa. Én eddig mindenkivel teljesen külön kasszán voltunk, és minden másban is, ami olyan, és nekik is így volt jó.

Oké, ha valaki úgy közösködne, hogy a haszonelvűségen túl nincs közben egyéb érzelem, az megint más.

Én sosem tudtam azt mondani, hogy nem számít, mindig számontartom a kiadásaimat, az egészen kicsiktől kezdve. Ez az évek múlásával nyilván nem fog változni.

A szerelem se vakított el soha annyira, hogy ezeket az elveket eldobjam ...Azt hittem, ez a normális. Nekem az az (elsősorban női) indok teljesen hasztalan, hogy a pasi rakjon több lóvét bele, a nő meg legfeljebb más téren törleszt majd. Szerintem ez nem az ideális kapcsolatok képlete. Attól, hogy valaki szereti a másikat, még nem kell a saját érdekeit totál elengednie.