„Ha a szerelmet is lehúzzuk az üzleti szempontok és a materializmus szintjére, az csak a szexuális izgalom fakulásáig fog tartani” - Egy tanulságokban bővelkedő gigaposztot kaptunk, amibe elég sok téma lett sűrítve. Megtudhatjuk többek közt, hogy az empátia teljes hiánya a kapcsolatok összes területét rosszul érinti, mert ha egyesek óriásira fújt egóval vágnak bele egy párkapcsolatba, a másiktól fogják elvárni, hogy az jó legyen.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A legtöbb párkapcsolat, vagy épp munkahelyi, vagy akár családi kapcsolat problémáinak fő okát arra a meggyőződésre lehetne visszavezetni, hogy biztosak vagyunk benne, mindig nekünk van igazunk. Nem arra célzok, hogy mindenben engedni kell, mert az alázat és a megalázkodás nem ugyanaz. A megértés viszont rokonértelmű az együttérzéssel. Elvesztettük magunkban a klasszikus emberi tulajdonságokat a józan ésszel együtt. Mit is hiányolok? Példáimon keresztül mutatnék rá: Volt egy barátom, akivel nem tartott sokáig, mert idővel durva megjegyzéseket kezdett tenni. Például beiratkoztam egy tanfolyamra, mire ő: „minek? Hogy okos legyél?” - Majd idióta hangon felröhögött. Aztán később meséltem neki, hogy mennyibe kerül majd anyám fogainak javítása, és olyan durva „poént” mondott erre, amit itt körülírva se idéznék.
Ezeket már nem tudtam elnézni neki. Ígéretesen indult pedig, de aztán előjött belőle a valódi önmaga, én pedig látni véltem a dolog szánalmas folytatását. Szakításkor még azt is mondta, hogy nekem inkább büszkének kellett volna lennem rá, hogy az övé lehetek...
Van persze torz látásmód a nők közt is: egy ismerősöm, aki már-már hivatásszerűen fordul meg férfiak mellett, kizárólag a tehetősek közt válogat. Neki mindegy, hány éves és hogy néz ki, mert egész más a célja. Nekem úgy dicsekedett mindazzal, amit férfiaktól eddig beszerzett, mintha valamiféle karriert futott volna, mint egy meglett üzletember, aki épp a befektetési portfóliójával villog. Akármilyen lett is a világ, és akármilyen kétségbeesett is legyen valaki, erre egyetlen nőnek sem szabadna büszkének lennie.
Ha nem a harácsolás, és az azonnali profit bármi áron lenne a cél, lenne rá időnk, hogy észrevegyük, emberek vagyunk, akiknek lelke is van, akár akarja, akár nem. Sokan a fejlődés jelének vélik a lélektelenséget, az aljasságot, az üzleti, hideg számításokat, de ezek csak egy egocentrikus világkép ismérvei.
Volt egy iszonyatosan szemét főnököm, nem is régen, kb. 5 éve. Az egyik kollégámnak hirtelen meghalt az apja, és szabadnapot kért. Egy napot. Erre azt mondja neki, hogy oké, de másnap gyere, - semmi részvétem, vagy valami, mintha csak egy szimpla megfázást jelentett volna. És ennyi nem volt elég a görénynek, mert utána még nekünk dünnyögött, hogy úgysem fog feltámadni az apja akkor sem, ha egy hetet vesz ki, itt viszont szükség lenne rá. Egyáltalán nem értette, hogy mi a helyzet. Az együttérzés nála nulla volt. A profithajszolás teljesen embertelenné és pszichopátiásan érzéketlenné tette. Egy másik eset is volt: egy idősebb kolléganő, aki már 11 éve dolgozott ott, sztrókot kapott és ő csak az üzleti oldalát mérlegelte, hogy hogyan jár jobban: kirúgja most, vagy megvárja, míg felépül, hogy továbbra is ki tudja zsákmányolni őt, és neki ez mennyi kiesés lesz és mennyibe fog kerülni, és még poénkodott is ezzel, amin csak a közvetlen talpnyalói nevettek.
Nagyon sok ilyen lélek nélküli ember van, de akkor sem ők fogják előre vinni a világot, mert nem is tudnák. Ő is kompenzált, mert nem volt boldog, piált és szerintem szedett is valamit. Csak a párhuzam miatt hoztam fel ezt az „embert”, mert szeretnék belelátni az ilyenek szívébe, de talán nincs is nekik. Hipnotizálta őket a pénz, elvitték a józanságukat a grafikonok és a modern világ követelései, az érzékeik kielégítése és az azonnali, gyors és kockázatmentes haszonszerzés. A valódi összetartásnak, az önkontrollnak, a lojalitásnak és az őszinteségnek még sosem volt akkora jelentősége, mint manapság. Ha tőlem kérdeznék, az álláshirdetések mellett a társkereső hirdetésekhez is hozzá lehetne csatolni azt a rövid, de hasznos közleményt, hogy „a narcisztikus pszichopata elsőre megnyerő, és onnan ismerni fel, hogy nem ismerni fel, csak akkor, amikor már késő, ugyanis a lelki ferdülésének köszönhetően zseniális kaméleon.”
Mire van valóban szükségünk és mire nem? Az empátia teljes hiánya a kapcsolatok összes területét rosszul érinti, mert ha óriásira fújt személyiséggel mennek bele egy párkapcsolatba, a másiktól fogják várni, hogy jó legyen. Ha úgy érzik, ez nem jött össze, azt mondják, a másik a hibás és dobják, és még ők érzik magukat károsultnak. Ha a szerelmet is lehúzzuk az üzleti szempontok és a materializmus szintjére, az csak a szexuális izgalom fakulásáig fog tartani.
Sajnos a világ jelenleg morálisan abba az irányba tart, hogy egyeseknek jobban megéri nem becsületesnek lenni. Kinevetik az erkölcsi sémákat, senki és semmi nem tartja vissza őket, így a jövő társadalmát az ő utódaik fogják alkotni, szélhámosok és érdekemberek. Akik ma elszívják, amit tudnak, a holnap pedig minden járulékával együtt nem érdekli őket. A jelenlegi zavaros időszak sajnos pillanatemberek tömegét fogja kitermelni, akiket csak a bizonytalanságtól való félelem motivál mindenben és ez a tendencia a párkapcsolatok minőségét és lehetőségeit is érinteni fogja. Hacsak nem kezdünk el most gyökeresen máshogy gondolkodni.
Kiindulásnak: ne kívánj másnak olyat, amit magadnak se kívánnál. Ez nem új, mégis megdöbbentő, hogy sokakra újdonságként hat.