"Szép lassan leszoktam a lányok nézegetéséről, ám egy napon kaptam egy jelölést a Csajok és Pasikon." Így kezdődött egy szerelmi sokszög, amelyben minden benne volt, amelyet a műfaj kínál: hormonok, titkok, bulik, véletlenek, szakítások, hullámlovaglás, depresszió, újrakezdés. Hosszú és izgalmas történet következik.
A következőkben leírom a saját nyári történetemet. Egészen friss a dolog. Lesz benne minden, mint a moziban: internet, véletlen, távkapcs, lámúr, szakítás, ámítás - aztán Sziget, lámúr, fent-lent, majd megint fent, no természetesen legvégül lent, jó mélyen. Én, a történet fiú szereplője (22 éves vagyok, egy faluban élek) Budapesten tanulok egyetemen. A történet hosszú lesz, öveket bekapcsolni.
A történet nyár elején indul, amikor is majd másfél éve tartó, a végére erőteljesen kihűlő és megfeneklő kapcsolatom véget ért. Még a szakítás előtt ismertem meg a Csajok és Pasik nevezetű alkalmazást és jóbarátom hatására használtam is rendesen. Pár napig aktívan rajta voltam, majd kevésbé érdekelt a dolog, nem vettem igazán komolyan, nem hittem, hogy bármilyen értelmes kapcsolatra lelhetek vele. Szép lassan leszoktam a lányok nézegetéséről, főleg mert utánam senki nem érdeklődött. Ám egy szép délután kaptam egy jelölést, ő lesz a történet főszereplője. Kép alapján egy aranyos, iwiw profil alapján egy nagyon laza, életvidám lányzót ismerhettem meg, aki tőlem messze vidéken lakik, illetőleg még messzebb egyetemista (21 éves, medika, nevezzük L.-nek) Pár bohó üzenet után nem erőltettem tovább a dolgot, bár kimondottan jól esett, hogy van, aki érdeklődik utánam. Két napra az első üzenetek után egy vidéki városba mentem dolgozni a hétvégére, egy fesztiválra, gyakorlatilag menekültem az akkori barátnőm elől. (21 éves, szintén medika :P nevezzük K.-nak) Addigra pár szakítási kísérleten túlvoltunk, bár még együtt, de a mindennapossá váló hisztik és a vizsgaidőszak miatt már az én részemről majdhogynem végképp külön állt a kapcsolati zászló. A fesztiválon megismertem egy srácot, aki hasonló helyzetben volt: se veled, se nélküled kapcsolat, részéről nulla szerelem, barátnője a hisztik kifogyhatatlan tömkelege. Nagy hatást gyakorolt rám a vele történő beszélgetés, döntöttem, hogy ez nekem nem kell. Ehhez még hozzátartozik, hogy a szemközti pultból egy nagyon helyes lányka mosolygott rám, többször is egyértelművé téve, hogy tetszem neki :) Amikor hazaértem, először K.-hoz tértem be, újabb hiszti hullám fogadott, ami nem volt túlságosan meglepő :) Rettenetesen leszívott a meló, motiválatlannak és magányosnak éreztem magam. Na akkor már ennek, vége, jött a bejelentés újra, hogy most már én nem kívánok ebben részt venni, ne húzzuk tovább, zárjuk le végleg. Úgy éreztem akkor, hogy békésen, harag nélkül váltunk el vele. Mikor végre hullafáradtan hazaértem, első dolgom volt megtekinteni az iwiwes alkalmazást. Újabb érdeklődő üzenet várt L.-től, amire készségesen válaszoltam, innentől már csak egy lépés volt az msn-en való beszélgetés. Kezdetben rettentő hűvösen és szándékoltan idiótán viselkedtem vele, ecsetelve rossz szokásaimat (pl. számítógépes játékok:) illetve kevésbé jó családi körülményeimet (anyum kórházban...) Nem riasztották meg ezek, illetve nagyon hamar kiderült, hogy nagyon is egy hullámhosszon vagyunk. Közös zenei érdeklődés, közös kedvenc számok, nagyon is hasonlító középiskolás évek :) Órákat beszélgettünk, beszámoltunk egymásról, majd a szakításainkról is. Én teljes mértékben túl voltam a régi barátnőmön, elmondása szerint ő is a saját kapcsolatán. Jónak tűnt a dolog:) Gyorsan telt az idő és én újult erővel folytattam a nyári projectünket, amit jóbarátommal közösen eszeltünk ki. Vettem webkamerát, nos mozgóképen még bájosabb volt, mint a profiljára feltöltött képeken. Úgy tűnt, én is tetszem neki - ezért aztán némi közbenjárás után lebeszéltünk egy találkát Budapestre. Míg vártuk a találkozást, sms-ek, késő éjszakai telefonok - bezsongás keményen. A találka előtt persze halálra idegesítettem magam: tudva, hogy a netes ismeretségből mennyire kevés az esély arra, hogy bármi is kialakuljon. Nos, tévedtem. A találkozás után, amint elmúlt a kezdeti idegesség (ő egy fejjel magasabb nálam) hihetetlen sebességgel történtek az események: budai kiskocsmában jóadag sör elfogyasztása után megkérdeztem, eljönne-e velem nyaralni? Igent mondott, majd további sörök után buli a Zöldpardonban. Sok ideje először jól éreztem magam egy buliban, felszabadultan tomboltam amíg csak lehetett. Előtte évekig eszembe nem jutott volna betenni a lábam oda. Pontosan azokat a dolgokat bírtam produkálni vele, amiket előtte K. mellett nem. Úgy éreztem, bármilyen helyzetben jól érzem magam vele és talán így is volt. A zp után pedig már kézen fogva és erőteljesen lerészegült állapotban irány jóbarátomék albérlete, ahol összebújva alvás. Másnap meglátogatta barátnőjét és rá egy napra már hozzánk jött, hogy felpakoljam a cuccaimat és menjünk nyaralni a Velencei tóra. Szüleim kedvesen fogadták, bár kicsit nagyot néztek, hogy nem K.-val megyek nyaralni. Persze itt megjelentek az első intő jelek, hogy nem minden jó és szép: a szüleinek nem volt hajlandó elárulni pontosan hol is van, azt hazudta nekik, hogy a barátnőjénél! A nyaralás során még jobban megismertem, beszámolt a családi helyzetéről, hogy otthon mennyire nem értik meg és, hogy egész életében menekült onnan. Magamban letudtam így a hazugság dolgot és teljes szerelemben töltöttem vele a nyaralást. Nagyon tetszettem neki, külsőleg, értelmileg, érzelmileg... ezt többször is szóvá tette, hogy végre olyan barátra lelt, aki bár romantikus és érzelmes, de mellette képes reálisan látni az életet. Pontosan tudtam, hogy távkapcsolatnak nézek elébe, de nem vívódtam sokat, hogy belevágjak / belevágjunk-e. Bíztam benne, hogy képes leszek rávenni, hogy béküljön a szüleivel, hogy legyen őszinte velük. Bíztam magamban, hogy rám érdemes lesz várni, míg elvégzem a maradék egy félévemet a gyakorlatig. Velence csodálatos volt, minden történés elevenen él bennem. Mind szellemileg, mind testileg egymásra hangolódtunk így a szex is nagyon jól sikerült. Bár nem szerettem volna elkapkodni a dolgot, de nem nagyon bírtunk ellenállni egymásnak. Rózsaszín köd le, hazafelé a vonaton G'n'R és a tökéletes boldogság... L. amint tehette, meglátogatott. Nem engedte, hogy én menjek hozzájuk, korainak tartotta. Egyedül a nővérének 'árult' el, ha hozzám jött, aki persze egyáltalán nem volt jó véleménnyel rólam, se róla. A szüleinek hazudott arról, merre is van valójában. Kezdett kimondottan zavarni ez a titkolózás és hazugság dolog, de nagyon bíztam abban, hogy ez megváltozik. Persze, ahogy kell bejelentkezett nála az ex-barát is, aki szintén nem örült a mi kapcsolatuknak.
Ennek ellenére akárhányszor csak jött, egyre biztosabb voltam a kapcsolatunk létjogosultságában. A szex csodálatos volt, igazi adok-kapok maraton. A közös programok, bár kevés időnk volt rájuk, mind biztos és stabil boldogságban teltek. Filmezés, közös olvasás, éjszakába nyúló mesék általam, amit teljes odaadással hallgatott és támogatta, hogy írjak, mert megéri :) Turbék! :P Elkísértem állásinterjúra is (Szigetes meló) amit meg is szerzett. Lila köd, yeah!
Majd következett a szomorú, ám reális valóság. Menetrendszerűen érkezett a magány, amit csak ideig-óráig pótolhattak az msn-es / webkamerás átbeszélgetett esték. Beütött a krach: jóbarátommal kezdtünk rádöbbenni, hogy nem lesz időnk befejezni határidőre az eltervezett projectünket, illetőleg mindketten erős financiális gondokkal küzdöttünk. Anyum állapota sajnos nem javult, illetőleg egy rendes állás keresésére irányuló próbálkozásaim is kudarcot vallottak. Újabb mélypont. Illetve egy újabb barátnő jelölt. Újabb problémák, keszekusza, felemás érzelmek. Majd K. is bejelentkezett, hogy engem akar és magyarázzam meg, hogy ki az a lány akivel látott a faluban. Paff. Mégis?Át kellett értékeljem magamban az életet. Csodálatos távkapcsolat titkolózással és hazugsággal? Na nem. Újabb vadidegen internet jelölt? Kizárva. No de az exbarátnő? Jött a bekattanás: msn-es szakítás L.-el (kiborulás...) második jelentkező finom lerázása, majd sms exnek, hogy fussunk össze, beszéljünk át pár dolgot. Nos itt még tényleg csak a tanácsára volt szükségem és ő ismert a legjobban. Szerettem volna helyretenni a gondolataimat, az életemet. Találkozott velem, láttam rajta, mennyire vágyódik utánam, hogy mennyire vonzódik. Akkor még nem érdekelt, csak szabadulni akartam a keszekusza valóságtól. Sokat sírt, de közölte, hogy jó lesz, lehetünk barátok, mert miért is kéne utálni egymást. Na persze. Másnap este már a kocsmában redbullvodka és rövidtávon ágy és szex . Tettük, ami ment. Körülbelül egy hét kellett, hogy rádöbbenjek, mekkora barom is lettem. Közben lett munkám, anyum jobban lett, figyeltünk rá... És tudtam, hogy K. sosem fog úgy viselkedni, mint L. Nagyon szeretett volna! Mindent megpróbált. De vannak dolgok, amik nem változnak. Ezt közöltem is vele, amitől nagyon kiborult. Nem éreztem jól magam vele, leszámítva az éjszakákat. Volt minden, könnyek, dráma... de nem akartam magamnak, mint szeretőt... taszított ez a gondolat, utáltam magamat. K. itt jobbra el, én pedig végre egyedül.
Dolgoztam, megoldottam a pénzügyi problémákat, jóbaratommal kitaláltuk, hogy projectünk hogyan is lehetne megvalósítható. Az életem kezdett helyreállni. Még jött pár kóbor sms K-tól és L.-től egyaránt. Aztán, hogy nyughatatlan vagyok, az nem kétséges. Rá kellett jöjjek, hogy a szívem (najó agyam is:) sajnos L.-nél leledzik és nem hajlandó hazajönni egykönnyen. Tudtam, hogy a Szigeten fog dolgozni. Nővérem véletlenül hozzájutott néhány vipes ingyenjegyhez. Nem sokat kombináltam. Üzenet L.-nek, hiányzik és mennék. Üzenet vissza, hogy hiányzom és menjek. Öröm és boldogság. Mentem is, persze félve, mit félve: beszarva, hogy most mi lesz, van e szándék? Prodigys napon mentünk ki, előtte való éjszaka delírium, másnap vittem neki reggelit, nagy- nagy ölelés, de jó, hogy itt vagy! Éreztem, hogy elvesztem, láttam rajta is, hogy nagyon boldog, örül nekem. Este eszméletvesztés prodizsájon, utána gyorsütemű józanodás, megvártam, míg végez a pultozással, majd irány az Éj :) Persze jöttek a könnyek, hihetetlenül megbántottam. Beszámoltam arról, hogy mennyire zavart, hogy nem őszinte, hogy kimondottan zavaros héten vagyok túl, de az érzelmeim nem változtak (ááúá..) De engedett, vágyódott. Hajnalig mámorban és nagyon várt boldogságban mindketten. Másnap újra meló, zombiként, de boldogan. Úgy éreztem, most már minden jóra fordul. Meglátogattam vidéken pár napra a Sziget után, piknikeztünk és félve bár, de bevallotta, hogy szeret, bár nem akarta ezt még, mert nagyon fél a jövőtől, de ez a biztos.Hát persze, hogy nem :D
Ő folyamatosan beszélt az exbarátjával, aki egyáltalán nem rajongott értem, illetőleg iszonyatos mennyiségű sms és telefonhívással zúdította el L.-t. Rólam nem számolt be otthon, nem akart bemutatni, csak a létemről tudtak az ősök (küldtem nekik bort ajándéknak) Persze mit is várhattam? Mindent, ami vele történt megosztotta velem, elmondott, elmesélt. Vagy mégsem? Bíztam. Őt akartam. De mellé pontosan tudtam, hogy az orvosi iskola kezdése nem lesz egyszerű és hogy még kevesebbet fogunk találkozni mint eddig. A kevés kis rendelkezésre álló időt próbáltam hatékonyan megtervezni, persze ez nehéz feladatnak bizonyult. Nagy nehezen még meglátogatott a nyár utolsó hétvégéjén, hogy még egyszer utoljára bizonyítsa, mennyire is kell nekem. Megbolondított :) Minden helyzetben vállaltam, éreztem, hogy ő kell, csak ő. Szemmel láthatóan jól érezte magát, de valami nem stimmelt. A nagy szerelem és érzelmek mögött lappangott valami, ami félelemmel töltött el... Két napra rá, az első sulis élmények után jött a telefon, hogy vége, ezt nem tudja csinálni és szeretne egyedül maradni. Bamm. Egyedül? Pedig egyértelmű lehetett volna a helyzet :) Tanulság? Internet, turbék, távkapcs? Két kissé lelkibeteg ember? Fix szívás. Utólag még pár email és pár fájdalmas telefon után kiderült, hogy az exbarát, bizony nem bír kikerülni L. fejéből és így nem vállalhatja a kapcsolatot velem. Fél, hogy nem lenne hűséges. Tehát felejtésre kellettem, tompítani a szerelmet. Csodás :) Én is kellőképp bizonytalan voltam, így nem haragszom rá ... csak én egyáltalán nem vágyom az exre, csak rá. Bár itt a történet vége, nem mondom, hogy túllennék rajta. Bizton tudom, hogy én megbocsátanék! :P Persze jobb lenne feledni az egészet. Ez 2009 nyár végén volt! Remélem, tanultam az esetből ... (Még nagyokat vicceltünk L-el, hogy írni kéne a Csajok és Pasik szerzőinek egy Köszönömöt! amiért egymásra találtunk. Állítólag semmi sem véletlen! Szóval köszi CSP! A dolog nem rajtatok múlt :)
