Hiába, a válság utórezgései még a szerelmeseket sem kíméli, ezért elő kell venni a Gazdálkodj okosan!-t a szekrényből. Az első probléma a közösen használt kéró elválás utáni elosztása, majd jön a többi kérdőjel is. Ráadásul a lány otthonról hozza a hibás példát, miszerint a nőnek mindig mindenből több jár. Ügye, a házasságkötés után szerzett minden jövedelem közös jövedelemnek számít, és egyenlő mértékben illeti meg a két felet...na, de ha nincs házasság, akkor milyen jogon? Szerződés és külön bankszámla a boldog párkapcsolat titka? Levélírónkat a tegnapi poszt ihlette meg.
„Párkapcsolat és pénz, avagy ki, mit, mikor és milyen arányban?” Egy olyan témáról szeretnék most írni, amely az egyik legérzékenyebb téma minden emberi kapcsolatban, egy párkapcsolatban pedig főleg. A dolog apropóját a párommal történő vitatkozós-sírdogálós-alkudozós beszélgetés adta, amely nemrég zajlott a fenti témában. Magunkról annyit, hogy húszas éveink második felében vagyunk, kb. egy éve ismerjük egymást, nem lakunk közös háztartásban. Neki nincs saját lakása, ezért albérletben lakik egy adott városban, én egy másik városban lakom albérletben és a munkahelyem is ott van. A két város nincs nagyon messze, ezért gyakran látjuk egymást, hol én alszom nála, hol ő nálam, de azért ahhoz már elég messze van a két város, hogy egyikünk se akarjon nap, mint nap ingázni.
Illetve mindkettőnk albérlete akkora, hogy egy ember kényelmesen elfér, de ketten már picit kényelmetlen lenne, ezért ezekbe nem tervezünk összeköltözni, illetve szeretnénk saját kérót. Én már korábban szerettem volna egy sajátot, így meg főleg, ezért az volt az elképzelés, hogy 1, max 2 év múlva, mikorra lesz elegendő pénz, majd veszünk egy nagyobbat és abba költözünk össze. Ez így még akár jól is hangozna, ha nem jönnének közbe azok a fránya anyagi tényezők. A helyzet ugyanis az, hogy a kereseti viszonyaink nagyon egyenlőtlenek, az én fizetésem kb. két és félszerese az övének, ennek megfelelően annak jóval nagyobb részét tudom félretenni, mint ő. Megtakarításainknál kb. 90%-10% az arány az én javamra.
Probléma 1: hogyan, milyen arányban legyen a közös ingatlan megvéve? Az én elképzelésem az volt, hogy, mivel egyébként is vennék, ezért ezt a közöset is én venném, ezért kizárólag az én nevemen lenne. Az ő elképzelése az volt, hogy mivel közös ingatlan lenne, ezért ő is beszállna (kb. 10%-kal), majd az ingatlan a közös tulajdonunk lenne (felesben).
Ezen én teljesen kiakadtam, hogy hogyan gondolja azt, hogy 10% befizetésével 50%-os tulajdont szerezne. Ő pedig azon akadt fenn, hogy ez miért gond nekem, hisz közösen szerezzük, közösen lakunk benne, ezért közös lenne a tulajdon, felesben. És egyébként is, a szülei is így csinálták. Erre én elmondtam neki, hogy ez olyan lenne, mintha én simán adnék neki X millió forintot ajándékba, csak úgy... ezt elismerte, de nem tartotta furcsának, hisz a szüleinél is ez volt / van, és úgy gondolja, hogy ez normális. Végül is sikerült megértetnem vele, hogy én ebbe nem vagyok hajlandó belemenni, ezt elfogadta, de továbbra is úgy gondolja, hogy az ő elképzelése nem abnormális.Probléma 2: hogyan, milyen arányban finanszírozzuk a közös életünket? Az én eredeti elképzelésem az volt, hogy ha összeköltözünk, akkor onnantól felezünk minden közös költséget; ami meg saját, azt mindenki fizeti magának. Az ő elképzelése szerint ez nem fog menni, mert neki kevesebb a fizetése, kisebbek az igényei, ezért arányaiban nagyobb teher hárulna rá, mert olyanba is be kellene szállnia, amit egyébként magának nem fizetne, de velem együtt már kénytelen. Ebben igaza is van, nekem valóban nagyobbak az igényeim és ha vele együtt szeretném tölteni az időt, akkor nem várhatom el tőle, hogy felesben járuljon hozzá, nekem nagyobb részt kell vállalnom.
Probléma 3: hogyan, milyen arányban legyen egy esetleges szakítás/válás után kezelve a közös vagyon és megtakarítás? Az én elképzelésem az volt, hogy mindent annak arányában osztunk el, ahogy hozzájárultunk, vagyis az ingatlan az enyém lenne, a megtakarítás pedig annak arányában lenne felosztva, ahogy hozzájárultunk. Az ő elképzelése pedig mindennek a felezése lett volna (az ingatlannál ugye elfogadta, hogy az az enyém marad), de a közös megtakarítás felére is igényt tartana, holott ahhoz csak kb. 10%-ban járul hozzá. És ami a legfontosabb, ő a vagyonközösséget az összeköltözéstől számítaná, nem a házasságtól, vagyis akkor is igényt tartana rá, ha nem is házasodnánk össze. A gyökérok természetesen ismét a szüleinél keresendő, ahol ez ugyanígy van, sőt az apa, már a párja (akivel nincs házasságban) nevére is íratott egy különlakást, hogy esetleges szakítás után is legyen valamije, mert náluk is nagy a jövedelemkülönbség. És a párom úgy gondolja, hogy ez teljesen normális, szerintem viszont ez abnormális.
Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy az évek során összerakott megtakarításnak (aminek 90%-a egy embertől származik) a felét, egy esetleges szakítás/válás után, egy olyan emberhez kerüljön, akit valószínűleg látni sem akar, megutálják egymást, hisz ezért szakítanak/válnak. Milyen jogon tartana a másik fél igényt ennek a felére? Tudom, házasság esetén a törvény kimondja, hogy a házasságkötés után szerzett minden jövedelem közös jövedelem és egyenlő mértékben illeti meg a két felet...na, de ha nincs házasság, akkor milyen jogon? És persze házasság esetén is lehet házassági szerződést kötni, amiben nemcsak a bevitt, hanem a házasság alatt szerzett javak elosztását is rögzíteni lehet, és én bizony ezt tervezem.Ő pedig úgy gondolta, hogy ha a befizetések arányában kapná meg a megtakarításokat, akkor nem tudna megélni, én pedig vígan élnék tovább. Mire mondtam, hogy de hiszen most is így él, a saját jövedelméből és megtakarításiból, nem nyomorog, szakítás/válás után sem kerülne rosszabb helyzetbe, csak ugyanolyanba, mint most. Őt viszont zavarta, hogy nem ugyanannyi járna neki, mint nekem, engem pedig zavar, hogy én szakítás/válás esetén csak rosszabbul járhatok, míg ő csak jobban, én csak veszíthetek, ő pedig csak nyerhet (ahhoz képest, mint ha nem éltünk volna együtt).
Vitánkat úgy sikerült valamelyest megoldásközeli helyzetbe terelni, hogy én felajánlottam egy olyan megosztás rögzítését, aminél ő még mindig jobban jár, mintha csak a saját hozzájárulást vennénk alapul, ugyanakkor én sem veszítek annyira sokat, mint az alapesetben lévő felezéssel. Vagyis felénél kevesebbet, de a 10%-nél többet kapna a megosztásnál. Mit gondoltok? Mit gondoltok az egész sztoriról, a három problémáról (amiből kettőt végül is megoldottunk) és úgy általában a párkapcsolatok pénzügyeinek helyes kezeléséről? Mit gondoltok a házassági szerződésről és mit gondoltok a közös és/vagy külön bankszámlákról?
