Sziasztok! Kicsit formabontó leszek, mert nem megcsalással, nem a szüleivel, vagy a pénzzel van gondom, hanem egy szőrös kis szemétládával. Úgy fél éve van egy barátnőm. Ő vidéki és általában hétvégente engedi fel a munkája. Nem baj, gondoltam, a távkapcsolat is lehet szép. Mert így minden találkozónk olyan, mintha első randi lenne. Na, ennek a lánynak van egy spánielje, amit állandóan magával hoz. Rólam tudni kell, hogy a lakásomban rend van, azonnal feltűnik, ha egy hajszál van a padlón, vagy ha nincsenek szimmetriában az asztalon a dekorvázák. Képzelhetitek, mennyire tolerálom a kis dögöt….

Nem vagyok kutyagyűlölő, szeretem a kutyákat, de általában mások kutyáját – mert azt gondolom, hogy a lakásban nincs helyük. Nem az ő területük. Lehet, hogy úgy hangzik, mintha egy vénember mondaná, de akkor is így gondolom. Amikor jön a lány és elengedi a kis spánieljét, csak a távozásuk után veszem észre a károkat: drága bútorok megkaparását, virágföld kihányását, órákra eltűnés, majd hallom, hogy valamit morogva rángat. Egyszer a zakóm volt az. Nem volt drága, ki is dobtam utána. A másik dolog: a lány rendszeresen homlokon csókolja a kutyát és egyszer úgy tűnt, mintha szájon is csókolná, de nem néztem oda. És most smárolj a csajjal!! A bútoraim nem tiszteletben tartását leszámítva a csaj a konyhaszekrényből tetszés szerint választ a kutyájának itatóedényt, nem zavarja, hogy drága dizájntányér, nagyi hagyaték vagy Zsolnay. Egyik alkalommal arra ébredünk, hogy eltűnt a konyhapolcom sarka, az este, míg a gazdáját gyömöszöltem, mert a kis szemétláda unalmában szétrágta – ezt látva a gazdája is csak szégyenkezett, hogy „ejnye, ejnye, te rossz kis szörny!” majd amikor leülök döbbenetemben, hopp, a kis szemét az ölembe is ugrott. Ha brunyálnia kell, az ajtót kaparja, csiszolhatom-festhetem le. Valamelyik csatornán láttam régebben annak a kutyaidomár csajnak a műsorát, és az maradt meg bennem, hogy azt kell tudatosítani a kutyákban, hogy én vagyok a falkavezér - és mint olyan, mint a terület alfahímje, megkértem a gazdáját, hogy hagyja a kocsijában. Erre kiborult, hogy hogy képzelem. Lassan leülök vele beszélgetni, de az lesz a vége, hogy vagy én, vagy a kutya, a kettő együtt nem megy. Mert más baj nincs a lánnyal, imádom őt. De már többször álmodtam a kutyájával, ahogy kivágom a negyedikről és nyekken odalent…