Ha üres egy kapcsolat, az a baj, ha érzelmileg túltöltött, akkor meg az, de ha túl tökéletes, az se 100%-ban megfelelő. Miért is? Posztolónk szerint gyanús, hogy párja mindenben a kedvében akar járni, de a leggyanúsabb az, amikor habozás nélkül bólint rá a külföldi munkavállalásra.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Május vége óta vagyunk együtt. Én 23 vagyok, ő 28. Érzem, hogy szeret, szinte tapintható a kötelékünk. Az ágyban olyan szerelmet élek át vele, amilyet még senkivel, amit nem is lehet megjátszani. Nehéz leírni ezt, nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Múlt héten pl. nála voltam, hosszan összebújva ültünk a kanapén és szó nélkül csak élveztük a másikat, minden mozdulat nélkül. Zenét hallgattunk, és belőle áradt a forróság, az érzés, hogy szeret. Nagyon gyengéd, ki is mutatja az érzéseit, ezek ritka pillanatok sokaknál, és ezen dolgozni nem is lehet – vagy van, vagy nincs. Nem spórol azokkal a mozdulatokkal sem, hogy nyilvános helyen hozzám érjen, ami azt üzeni nekem, hogy ő most nagyon boldog, legalább annyira, mint én. Hogy ő velem élheti át mindezt. Gondoltam, ez így már túl tökéletes.
Mindenben igyekszik a kedvemben járni. Aztán beszélt egy haverjával, aki kimegy egy külföldi szállodába dolgozni. És ő azonnal rávágta, hogy ő is menne. Velem nem beszélte ezt meg... Már tett lépéseket, úgyhogy nem csak úgy a levegőbe beszélt.
Kész tények elé állított... És ekkor eltöprengtem a valóságon: azon, hogy mindez, ami köztünk van, lehet, hogy csak én képzelek bele valamit, mondjuk mindazt a jót és többet, amit éreztem korábban? Nyilván akkor ritkán találkoznánk és felmerülnének bizalmi problémák. Azt minden pozitív dolgok ellenére is érzem, hogy vannak titkai, és olyan vágyai, tervei, amikbe még nem avat be. Csak nem tudom, hogy ez minek a jele abban a szakaszban, melyben jelenleg tartunk. Biztos van olyan is nála, amikről soha nem fogok tudni. Tudom milyen vakító tud lenni a rózsaszín köd, voltam már szerelmes, de minden szerelem más. Azért is írtam, mert én egyedül kevesebbet, vagy épp többet látok annál, ami van.
